Pekánovits

Mária

Miután édesanyjával 1947-ben Jugoszláviából elmenekültek és átjutottak Magyarországra, a Népszigeten telepedtek le, Mária ott töltötte gyermekkorát. Marikát 1952-ben a Népszigetre lejáró evezősök hívták a vízre, először túraevezésre tanították meg. Az Acélöntő és Csőgyár Evezős Klubban (később csak Acélöntő néven) fiatal kora és apró termete miatt először kormányos volt, majd később az evezősök közé is beültette Szakács Márton edző. Nagyon szerette ezt a társaságot és azért, hogy megfelelően tudjon teljesíteni, rengeteg energiát fektetett abba, hogy szorgalmával és gyakorlásával ellensúlyozza azt, hogy nem a klasszikus evezős alkat. Ezen tulajdonsága segítette és kísérte végig a pályáján, sporttársai is erről ismerték. Első eredményét 1954-ben a ráckevei magyar bajnokságon érte el, ahol női és vegyes párosban (túraevezés) versenyzett, emellett kölcsönhajóban (Vasastól) Intődy Idával (Deézsi Ferencné) ifjúsági kétpárevezős bajnokok lettek. A túraevezést elhagyva már csak egy-, két- és négypárevezős hajóban versenyzett. Folyamatos fejlődését Móritz László is segítette, ennek eredménye: két felnőtt magyar bajnoki aranyérmet (kétpárevezősben Mózer Erzsébettel) és három Európa-bajnoki bronz-, valamint egy Európa-bajnoki aranyérmet tudhat magáénak. Az evezést végül 1967-ben fejezte be.

1960-ban került a válogatott keretbe, 1961-ben az Európa-bajnokságon Prágában indult először nemzetközi versenyen: kétpárevezősben Mózer Erzsébettel negyedik helyezést értek el (minimális különbséggel a bronzérmes hajó mögött). Egy év múlva, a Berlin-Grünauban rendezett Európa-bajnokságon már ők állhattak a dobogó harmadik fokára. 1963-ban és 1964-ben a moszkvai, ill. az amszterdami versenyen Domonkos Anna volt párja a kétpárevezősben, mindkét alkalommal bronzérmesek. Az 1965. évi duisburgi Európa-bajnokságon érte el pályafutása legjobb eredményét: a Fekete Mária vezérevezős, Szappanos Zsuzsa, Salamon Ágnes, Pekánovits Mária, Komornik Margit kormányos összetételű négypárevezős csapattal magabiztos győzelmet arattak. 1966-ban ünnepelte 100. évfordulóját a Dán Evezős Szövetség, amihez kapcsolódóan egy barátságos versenyre meghívták a Magyar Evezős Szövetséget is Koppenhágába. A MESZ úgy döntött, az Európa-bajnoki négypár tagjai képviseljék hazánkat, akik az élen végeztek. Ugyanebben az évben az amszterdami Eb-n a negyedik helyen értek célba. 1967-ben Mária abbahagyta a versenyzést; 1968. december 8-án a MESZ 75. évi jubileumi közgyűlésén a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója kitüntetést vehette át kiemelkedő sportteljesítményei elismeréseként. Utolsó nagy evezős élménye a Bécs–Budapest evezős túrán való részvétel 1991-ben, Pap Kornéliával, Mózer Erzsébettel és Fekete Máriával egy hajóban.

Édesanyja nehéz körülmények között, egyedül nevelte, iskolája befejezése után gyors- és gépíróként helyezkedett el, 1953. júniustól az Acélöntőben dolgozott, 1967 márciusáig. A versenyzést abbahagyva a Chinoin Gyógyszergyárban helyezkedett el adminisztrátori munkakörben, itt dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásig, 1990. szeptember elsejéig.

1969-ben házasodtak össze férjével Liptai Nándorral, akivel a mai napig is boldog házasságban élnek. Nándor a Vasas evezőse volt testvérével együtt, édesapjuk pedig ebben a klubban volt hajóépítő, így ők is szorosan kötődtek a Dunához és az evezéshez. Kezdetben Budapesten laktak, majd 1977-ben Érdre költöztek. Gyermekük nem született, azonban kárpótolta őket az élet, az érdi szomszédban lakó két gyermeket, Anitát és Márkot unokájuknak fogadták. Velük a mai napig is nagy szeretetben egy családként élnek.

• 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993., 90-92.o.); • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/449.o.); • Pekánovits Mária adatközlése, 2010; • Dr. Nagy-György Anita adatközlése, 2023.