1972: olimpiai csúcs a középfutamban
Balogh Györgyit egy kivételes edző, Irányossyné Vértessy Katalin vette pártfogásába a Vasas atlétikai pályán tizenhat évesen, és ő egész pályafutása során kitartott mestere mellett. Eredményeinek köszönhetően hamar a válogatottságig és olimpiai döntőig vitte. Balogh Györgyi háromszor volt Magyarországon az Év női atlétája (1970, 1971, 1972), a Vasas SC örökös bajnoka és a Vasas-aranygyűrű tulajdonosa. Eredményes, világversenyekben gazdag pályafutása során kétszer, 1968-ban és 1972-ben állt rajthoz olimpián. Utóbb, Münchenben döntős volt 400 méteren, a 8. helyen ért célba, ugyanakkor a középfutamból 51.71-es olimpiai csúccsal lépett tovább. Két szabadtéri és két fedett pályás Eb-n (1969-ben még Európa Játékok néven) versenyzett. 1971-ben, szabadtéren, ezüstérmet nyert 200 méteren. Az 1970-es Universiadén háromszor is dobogóra állhatott (100 méteren harmadik, 200 méteren és a 4 × 100 méteres váltó tagjaként második helyen ért célba.) A Vasas SC versenyzője 24 magyar bajnoki címet nyert.
Nem volt váratlan az Eb-ezüstérme
A korszak legjobb magyar rövidtávfutója, Balogh Györgyi az 1971-es helsinki Európa-bajnokságon a 200 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett 23.3 másodperces idővel. Nem volt váratlan az érme, miután néhány héttel az 1971-es kontinensbajnokság előtt Pozsonyban a Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország részvételével zajló viadalon 200-on 22.8-cal, egy tizeddel megjavította a saját rekordját. „Az ötödik pályán valósággal kirobbant a kanyarból és szinte állva hagyva ellenfeleit repült a tartánon a cél felé. Nem volt meglepetés, hogy 22.8-as csúcsot mutattak az órák” – írta az eseményről tudósító Népsport.
Fűről a műanyag pályára
A müncheni olimpia előtt így nyilatkozott: „Szöges cipőt sem tudtam húzni, emelt sarkú melegítőcipőben a füvön gyakoroltam, úgy utaztam Münchenbe, hogy egy 300 méteres versenyen volt rajtam szöges. Az Achilles-inam is rakoncátlankodott, többet voltam a Rudas fürdő medencéjében, mint az atlétikai pályán, és napszakokat töltöttem a vízben futómozgást végezve.” A verseny után pedig így értékelt:
A döntőben ugyan 52.39 másodperccel értem célba, de a középfutamban 51.71-et futottam, ami olimpiai csúcs. Nekem ez nagyon fontos, ez szerepel a nevem mellett a kiadványokban, ha úgy tetszik, az örökkévalóságnak. Az eredmény azt jelentette, az addigi játékokat megnyertem volna. A fináléra egyszerűen elfáradtam. Négyszer kellett mennem, manapság nem kell ennyiszer egy versenyen rajthoz állni.
“„
Forrás
• Thury Gábor nemzetisport.hu
• Jenkei András vasassc.hu