Kovács

Annamária

Kovács Annamária 1945-ben született Budapesten, és hiába volt már fiatalon nagyon sokoldalú sportoló, tizennyolc éves koráig a tanulást helyezte előtérbe, és a Budapesti Honvéd sportolójaként csak a középiskolai érettségi után vált komolyabbá az életében az atlétika. Ekkor azonban rövid időn belül több versenyszámban is eredményes tudott lenni, az elkövetkező években száz és kétszáz méteres síkfutóként, a 4x100-as váltó tagjaként, 80 méteres gátfutásban és távolugrásban is szerzett magyar bajnoki címeket, de szívéhez mindig is az összetett versenyszám, az ötpróba állt a legközelebb, amelyben ötször bizonyult az ország legjobbjának. Tizennyolc éves korában a válogatottba is behívták, immár Tóth Gyuláné néven az első világversenye az 1965-ös nyári Universiade volt Budapesten, amelyen két érmet is szerzett, előbb ötpróbában 4606 ponttal egy ezüstöt, majd a 4x100-as váltó tagjaként egy bronzzal is gazdagabb lett. Ezekkel a sikerekkel a nemzetközi mezőny is felfigyelt rá, és Báthori Béla irányítása alatt pályafutása legsikeresebb évei következtek.

Az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokságon két versenyszámban is indult, ötpróbában 4704 pontos magyar csúccsal az ötödik helyen végzett, mindössze kilenc ponttal lemaradva a dobogóról, a 4x100-as váltó tagjaként, Nemesházi Margittal, Bartos Erzsébettel és Such Idával egy csapatban a negyedikek lettek a lengyelek, a nyugatnémetek és a szovjetek mögött. Szereplését hazai és nemzetközi elismerések követték, kétszáz méteres síkfutásban a dobogó második fokára állhatott fel az Európa-kupán, állt az ötpróbázók világranglistájának élén, Magyarországon pedig 1967-ben pedig az év női sportolójává választották. Legnagyobb sikerét a következő évben érte el a mexikói olimpián, ahová valamennyi addigi hazai elsőségét tekintve már tizenegyszeres magyar bajnokként, csúcsformában érkezett, és mivel az előolimpiát megnyerte, mindenki érmet várt tőle. Ő pedig nem is okozott csalódást, az olimpián csak négy éve debütált ötpróbában 4959 pontos egyéni csúccsal szerezte meg a bronzérmet úgy, hogy mindössze hét ponttal maradt le az osztrák Liese Prokop mögött, akinél egyébként az öt versenyszám közül háromban jobbnak bizonyult. Kovács Annamária a végül kilencedik helyen záró 4x100 méteres váltó tagjaként is rajthoz állt Mexikóvárosban Kispál Etelkával, Nemesházi Margittal és Balogh Györgyivel egy csapatban.

Az olimpia után célul tűzte ki az 1972-es müncheni nyári játékokra való kijutást is, amely végül sajnos nem sikerült, de az elkövetkező években még ért el szép eredményeket. Az 1969-as esztendő felemásra sikerült, mert miközben ötpróbázóként még egy magyar bajnoki címet ünnepelhetett, az athéni Európa-bajnokságon már csak a tizedik helyet tudta megszerezni ugyanabban a számban. Bár pályafutása legeredményesebb időszaka ezzel lezárult, a még mindig csak 24 éves Kovács Annamária nem hagyta abba a sportolást, még két magyar bajnoki címet szerzett a Budapesti Honvéd színeiben, mindkettőt 1974-ben. Előbb a 4x100 méteres, majd a 4x200 méteres váltó tagjaként került a nyakába az aranyérem, mindkét távon Lukács Ilona, Tóth Éva és Kőnye Irma voltak a csapattársai. 1981-ben családjával a németországi Konstanzba emigrált, ahol elszakadt a sportágtól, főleg idősápolóként dolgozott. 2023. július 16-án este hunyt el otthonában.

• magyar bajnok 100 m-es síkfutásban (1966) • 2x magyar bajnok 200 m-es síkfutásban (1965, 1967) • 2x magyar bajnok 80 m-es gátfutásban (1966, 1967) • magyar bajnok távolugrásban (1965) • 5x magyar bajnok ötpróbában (1964-1967, 1969) • 2x magyar bajnok 4x100 m-es váltóban (1966, 1974) • magyar bajnok 4x100 m-es váltóban (1974) • az év női sportolója (1967)