Mihálkovics János dr.
Győr, 1889. június 3. – Alsóörs, 1956. február 6. (1928 – Amszterdam)
Igazi hajós dinasztia az övék. Mihálkovics János édesapja, dr. Mihálkovics Tivadar komoly érdemeket szerzett a magyar versenyvitorlázás megteremtésében, klubok alapításában. Az ő nevéhez fűződik az első magyar vitorlásverseny ötlete és szervezése is. 1848-ban született, fiatal korában rendszeresen sportolt: tornázott, vívott, lovagolt, atletizált, evezett, és az 1870-es évek végétől vitorlázott a Balatonon. 1876 őszén költözött Győrbe, ahol azonnal nekilátott egy sportklub szervezésének. 1877-ben barátaival megalapították a Győri Csónakázó Egyletet, amelynek első elnöke dr. Némethy Ernő volt, majd Némethy halála után ő vállalta az egylet elnöki funkciót, amit élete végéig betöltött.
Tivadar mindhárom fia – Elemér, János és Árpád – megismerték és megszerették a vitorlázást, de csak János versenyzett aktívan, 1923-tól rendszeresen lehet találkozni a nevével a versenyeken, gyakran szerepelt a dobogósok között. Ekkoriban a család hajóját, a Tacskót kormányozta sikerrel. Az első két évben megnyerte az első ízben 1923-ban kiírt gróf Forgách Balázs vándordíjat. A következő évben Kandó Kálmán hajóját, a Glóriát vezethette, és hasonló sikereket ért el vele, mint a Tacskóval.
1928-ban Amszterdamban először szerepeltek magyar sportolók olimpiai vitorlásversenyen. A kor egyik meghatározó egyesülete, a Királyi Magyar Yacht Club (KMYC) adta a Hungária 6 m yacht legénységét. Bizakodásra adott okot, hogy a legjobb magyar vitorlázók versenyeztek az olimpián: Mihálkovics János kormányos, tapasztalt balatoni versenyző, Heinrich Tibor a második világháború előtti magyar vitorlássport legeredményesebb vitorlázója és dr. Tuss Miklós, a dingi válogatók második legjobbja is a csapatba került. A három, önálló versenyzéshez szokott ember, két kiváló legénységgel – dr. Burger Sándor és Sebők Sándor – kiegészülve alkotta a magyar csapatot. A Hungária és legénysége helytállt a nyílt tengeren zajló futamok során, és a 11. helyen végzett.
A KMYC 1927-ben építtette a Hungáriát, amelynek terveit Gustav Estlander stockholmi konstruktőrtől vásárolták. A hajó hossza 11,2, vízvonalhossza 7, szélessége 1,94, merülése 1,62 méter, a tőkesúlya 2650 kg. A vitorlákat a Rathsey e. t. Lapthorn cég készítette. (A hajó ma is versenyez a Balatonon.)
Híres anekdota a Hungária szereplésével kapcsolatban, hogy az egyik futamban a magyar hajó útjogosan keresztezte a norvég királyi jachtot a verseny során, és a két hajó ütközött. A parton aztán mindkét fél elnézést kért. A magyarok azért, mert nem adtak útjogot a trónörökösnek, a norvégok pedig a versenyszabályok szerinti útjog meg nem adásáért. De mivel kár esett, óvást kellett benyújtani, amit a magyarok nyertek. Ez volt – a történet szerint – az első eset, hogy királyi hajót kizártak egy óvástárgyalás során.
Az olimpia után is rendszeresen vitorlázott a Balatonon, de már ritkán versenyzett. Időnként cikket írt vitorlás folyóiratokba.
A ’30-as években a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség tanácstagja, 1935 és 1937 között a Királyi Magyar Yacht Club kapitánya volt.
1941-ig volt a család tulajdonában a Tacskó. Amikor eladták, Mihálkovics a János Vitéz nevű Európa 30-ast, majd 1942-ben a Vészmadár 30-as schärenkreuzert építtette. Ezzel a hajóval győzött az 1949-es évi Kékszalagon.
Amíg a munkája engedte rendszeresen indult regattákon. Jogot tanult, majd hivatásos diplomata lett, titkárként a moszkvai királyi nagykövetségen, majd királyi főkonzulként Isztambulban dolgozott.
A családnak 1947 és 1957 között volt még egy hajója, a Tacskó II. nevű Olimpia yolle, amelyet idősebb Tuss Miklóstól vásároltak. Korábban dr. Szénásy József és Kovács Béla is vitorlázott ezzel a jolléval. A Tacskót Mihálkovics János is használta, de versenyekre unokaöccse, ifj. Mihálkovics Tivadar járt vele.
Forrás: Vitorlás olimpiák, Hajó Magazin különkiadás, 2012