III. nyári olimpiai játékok
A versenyeket 16 sportág, összesen 95 versenyszámában, 12 ország 681 férfi és 6 női, összesen 687 versenyzőjének részvételével rendezték meg. Bemutatót kosárlabdázásban tartottak. Magyarországot 2 sportág, összesen 9 versenyszámában 4 férfi versenyző képviselte a III. Nyári Olimpiai Játékokon. A magyar olimpiai csapat St. Louisban 2 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmet szerzett, nemzetünk az éremtáblázaton a 4., a nem hivatalos pontversenyben az 5. helyen végzett.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1901-es döntése értelmében Chicagót bízták meg a játékok lebonyolításával, St. Louis azonban szintén bejelentette rendezési igényét, tekintettel arra, hogy 1904-ben ünnepelték annak centenáriumát, hogy az Egyesült Államok megvásárolta Franciaországtól Louisianát. Theodore Roosevelt elnöki szava döntött: mivel St. Louis világkiállítást is rendez, legyen ott az olimpia. Coubertin rögtön érezte, hogy ez sem lesz igazi olimpia, így nem ment el. A NOB-ot mindössze hárman képviselték a „világkiállításon” – pardon: olimpián –, az amerikai tagon kívül a német Gebhardt, a cseh Jiri Guth Jarkovsky és a mi Kemény Ferencünk. Ezen az olimpián szerepelt először sok, ma már klasszikusnak számító sportág az olimpián (pl. súlycsoportos ökölvívó és birkózóverseny, műugrás, kosárlabda bemutató stb.). Legfontosabb azonban, hogy a hiányosságok ellenére mégiscsak ez az olimpia terjesztette el az Újvilágban az eszmét, amelyet az amerikai sportolók – ellentétben a rendezőkkel és a show-manekkel – tényleg komolyan vettek. Coubertin jóslata bevált: amerikai humbug lett az eseményből, nem igazi olimpia. Itt a „business is business” volt a jelszó, a látványosság érvényesült, és nem az ókori értékek, amelyek átmentésére szerveződött a modern olimpiai mozgalom. A NOB – élén az elnökkel – arra az álláspontra helyezkedett, hogy ki kell várni az időt, amely majd egyszer a par excellence olimpiai játékokat is elhozza az emberiségnek.