Mező

Béla

Mező Béla 1883. július 11.-én Zala vármegyében, a Zalaszentivánhoz tartozó Nagyfalud pusztán született. Apja, Mező Gyula uradalmi bérlő, anyja Greibel Ida. A szombathelyi premontrei gimnáziumban tett érettségije után Budapestre került, miután felvették a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára.

Már szombathelyi évei alatt megmutatkozott Mező Béla atlétikai tehetsége, amikor elnyerte a „Vasmegyei Sport, Egylet” ezüstérmét. Egyetemi évei alatt 1901-től 1905-ig a MAC atlétájaként versenyzett, elsősorban rövidtávfutásban, valamint távol- és hármasugrásban ért el kiemelkedő eredményeket. Első alkalommal 1902-ben indult a magyar bajnokságon, és Hellmich Miksa mögött a második helyen ért célba 100 yardon. 1903-ban azonban már nem tudták legyőzni, 100 yardon és távolugrásban is magyar bajnoki címet szerzett. Ebben az évben 100 és 220 yardon, ill. távol- és hármasugrásban is országos csúcsot ért el. 1904-ben ismét megnyerte a 100 yardot és második lett távolugrásban. Azonban a St.Lous-i olimpiára kiírt válogató versenyen leszerepelt. Csak második helyezést ért el 100 méteren (itt az addig elsősorban labdarúgóként ismert Borbás Gáspár nyert) és távolugrásban. Ezek után mindenkit meglepetésként ért, hogy 1904-ben Mező helyet kapott a St. Louis-i olimpiára utazó négytagú csapatnak, ahol egyedül neki nem sikerült pontszerző helyen végeznie. Összesen három versenyszámban indult. A 60m-es síkfutás előfutamában kétszer is kiugrott, így az akkori szabályok értelmében a harmadik megismételt rajtnál 1-1 yarddal hátrább állították. Így nem volt esélye a döntőbe jutásra. 100m-en, továbbá távolugrásban is már a selejtezőben kiesett. Az olimpia helyszínén részt vett - a hivatalos programba nem tartozó - ún. hendikep versenyekben, ahol 100 yardon a nyolc benevezett induló közül a negyedik helyen végzett. Az olimpia után gyakorlatilag befejezte a versenyzést és elsősorban a tanulmányai, majd orvosi hivatása felé fordult.

1906-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen doktorált, majd a budapesti II. sz. sebészeti klinika gyakornoka lett. 1909-ben sebész szakorvosi vizsgát tett. 1919-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanáraként, majd 1922-től a Szent János Kórház sebészfőorvosaként dolgozott. Urológusként újításokat vezetett be a hólyagnyakadenoma (prosztata-túltengés) gyógyításában, ill. kezelésében. Ebben a témában számtalan publikációja is megjelent. A miniszter felterjesztésére 1944. augusztus 23-án Horthy Miklós kormányzó „a tudományos szakirodalom művelése és az orvosképzés terén szerzett érdemei elismeréséül” az egyetemi rendkívüli tanári címet adományozta Mező Bélának, aki már tizedik éve vezette a Szent István közkórház II. sebészeti osztályát. A második világháború után, 1945 áprilisában felfüggesztették állásából, megvonták illetményeit, 1946 szeptemberében pedig a 3. létszámcsökkentési bizottság azonnali elbocsátását rendelte el.

Atléta pályafutása után, mint szenvedélyes vadász többször indult az Országos Magyar Galamblövő Egyesületet (OMGE) által szervezett agyaggalamblövö versenyeken. 1922-ben és 1923-ban néhány alkalommal sikerült legyőznie a későbbi olimpiai bajnok Halasy Gyulát is. Emellett 1925-től kezdve a Magyar Olimpiai Bizottság és az Országos Testnevelési tanács tagja is volt. 1934-ben a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet igazgatósági tagjának választották.

https://adt.arcanum.com/ https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/orvoskent-futott-be-szep-palyat-a-sprinter-2969085