Matulai

Zsuzsa

Egy véletlennek köszönheti, hogy a tornát választotta, az általános iskolai tanára javasolta neki: próbálja ki a sportágat. Kipróbálta, megtetszett neki, és a Spartacusban kitűnt a tehetségével. Már 1969-ben, 14 évesen bekerült a válogatottkeretbe, de nem tudott gyökeret ereszteni ott. 1971-ben került vissza, az olimpiára utazó csapatba nem került be, de az 1974-es várnai vb-n már ott volt.

Az 1972-es olimpián bronzérmet szerző magyar csapat magja nem változott, de Matulai Zsuzsa volt az egyik új érkező a várnai vb-n, 1974-ben. A bemutatkozása jól sikerült, mert az egyéni összetettben a 23. helyen végzett (73,575 pontot kapott), és értékes gyakorlatokkal megszerzett nagyszerű pontszámokat tett hozzá a csapat teljesítményéhez, amelyik így a szovjetek és a keletnémetek mögött, de a románok előtt a harmadik helyen végzett. Matulai sebességét és robbanékonyságát elsősorban az ugrásban és a talajon tudta kamatoztatni. Akkor még nem lehetett sejteni sem, hogy a magyar csapat ekkor tudja utoljára elérni a világbajnoki dobogót.

1975-ben érte el hazai porondon élete legnagyobb eredményét, egészen különleges körülmények közt nyerte meg a mesterfokú bajnokságot. Mivel sérüléssel bajlódott, úgy volt, hogy nem is tud rajthoz állni, nem is volt nála szerelés, amikor kiment a sportcsarnokba. A békéscsabai Matyucz Éva adott neki kölcsön mezt. Álmában sem gondolt a győzelemre, de kedvenc szerein ugrásban és talajon jól teljesített, gerendán is, és ezzel a legjobb lett. Az 1976-os olimpia előtt megsérült, így nem tudott utazni Montrealba. 1980-ban hagyta abba, és az egri Ho Si Minh főiskolán tanári oklevelet szerzett.

Visszavonulása után edzősködött, szakosztályvezető is volt a Spartacusnál, Horacsek Andrea tanítványa a válogatottságig vitte. Olaszországban talált munkát a 80-as évek végén.

• Arcanum • Képes Sport • Népsport • Nemzeti Sport