Borkai

Zsolt

1979–1983 között a győri Bercsényi Miklós Gimnáziumban tanult. 1985-ben vették fel a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol 1989-ben diplomázott testnevelés szakon. 1993 és 1996 között a Janus Pannonius Tudományegyetemen testnevelő tanári diplomát szerzett. 1998–1999 között elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakát.

1972-ben kezdett el versenyszerűen sportolni a Rába ETO tornaszakosztályán. Első sikerét is ennél a csapatnál érte el, amikor 1982-ben, nyújtón ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes lett. A felnőtt válogatottba először 1983-ban hívták be. 1984-ben átigazolt a Budapesti Honvéd csapatához. Ugyanebben az évben Európa-bajnok lett nyújtón és ugrásban bronzérmes. 1987-ben lólengésben szerzett világbajnoki aranyérmet, nyújtón pedig bronzérmet. Az év sportolója választáson harmadik lett. 1988 januárjában vállműtétet hajtottak végre rajta.

A visszatérésére 1988 májusáig kellett várnia, első nemzetközi versenye az olimpia volt. A lólengés döntőjébe négyes holtversenyben elsőként került be. A csapatverseny során bokasérülést szenvedett. A lólengés fináléjában is sérülten versenyzett, de a maximális 10 ponttal olimpiai aranyérmet szerzett. 1989 májusában, a mesterfokú bajnokságon szalag- és porcsérülés érte egy leugrás után, amit műtét követett. Mivel a sérült lába nem jött teljesen rendbe, ezért 1990 januárjában bejelentette visszavonulását. 1992-ben visszatért a válogatottba, hogy az első alkalommal megrendezett szerenkénti világbajnokságon lólengésben induljon. A három hónapos felkészülés nem bizonyult elegendőnek és a selejtezőben kiesett.

A magyarokon, a jelek szerint, nem fog a sérülés. Ahogy a mellúszó olimpiai bajnok Szabó Józsefet decemberben, úgy Borkai Zsoltot januárban műtötték, ennek ellenére Szöulban a maximális 10-es pontszámot kapta a csapatversenyen bemutatott lólengés-gyakorlatára. A magyarok heurékáztak . . . volna. Hogy nem tették, annak két szerencsétlen pillanat volt az oka. Előbb Tóth Balázs szenvedett Achilles-ín-szakadást, majd Borkai kezdett sántikálni, miután talajgyakorlata közben megint csak megsérült. De - szinte hihetetlen - tornázott tovább! "Hallatlan fájdalmak gyötörtek, meg is dagadt a lábam - mesélte -, ám tudtam, hogy nem adhatom fel, hiszen Balázs nélkül csupán öten maradtunk, és mind az ötünk gyakorlatai számítottak a csapatviadal értékelésénél. Végig kellett csinálnom." Bámulatos küzdőszellem, szívszorító elszántság - de mi lesz ezzel a lábbal és "tulajdonosával" a szerenkénti döntőkben? Egyáltalán, szerepel-e Zsolt a folytatásban? Mi az, hogy szerepelt! Nyilván arra gondolt: ha már eddig kibírta . . . Még az sem rendítette meg, hogy a lólengés specialistái közül a szovjet Bilozercsev és a bolgár Geraskov egyaránt 10-es pontszámot érdemelt ki. Mosolyogva ment a szerhez: a bírák még csak ne is sejtsék, hogy alig áll a lábán. . . nem is vették észre: Zsoltnak is 10-est adtak! Ezzel Borkai átvette a vándorbotot Magyar Zoltántól, aki az 1976-os és az 1980-as olimpián volt a lólengés bajnoka. (Úgy is lehet mondani: átvette a Magyar-vándorbotot . . .) Mások az ágyat nyomták volna, Zsolt a dobogó tetejére bicegett. Nehezen fért oda, hiszen megosztva kapta az aranyérmet Bilozercsevvel és Geraskovval. Akik tudták, mi van e holtversenyben kivívott győzelem mögött, azok elsőssorban Borkait ünnepelték. Már csak azért is, mert a verseny során elsajátított egy speciális tudományt.

Nem sokkal később a Stuttgart melletti Örtlingenben lett ifjúsági edző. Majd a KTV Hohenlohe színeiben a német másodosztályú csapatbajnokságban is szerepelt azokon a szereken, melyeken sérülése nem akadályozta a versenyzésben. 1989 májusában az olimpiai bajnokok képviseletében a MOB, szeptemberben a MOB Sportolói Bizottságának tagja lett. 1996-ban tagja lett Torna szövetség (MOTESZ) elnökségének. 2010. november 20-án egyetlen jelöltje volt a MOB elnökségi posztjára kiírt választásnak, a szavazás eredményeként elnöknek választották. A 2006-os önkormányzati választáson a Fidesz és a KDNP jelöltjeként indult Győr polgármesteri címéért, és el is nyerte azt.

A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1987) · A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988) · Bravur-díj (1988) · Fair play díj (1988) (a díjat az olimpiai férfi tornászcsapat kapta) · A Magyar Tornasport Halhatatlanja · Ferdinand Martinengo-díj (2011)