Győri kezdetek, nehéz körülmények közt
1972-ben kezdett el versenyszerűen sportolni a Rába ETO tornaszakosztályában, Röck Samu és Gerber László voltak az edzői. Első sikereit Győrben érte el, 1982-ben, nyújtón ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes lett. A felnőtt válogatottba először 1983-ban hívták meg először. 1984-ben Gerberrel együtt átigazolt a Budapesti Honvédhoz, ahol új impulzusokat kapott, és egy évvel később Európa-bajnok lett nyújtón, ugrásban pedig bronzérmes. Gerber a váltásról elmondta, hogy egy 9x15 méteres termet kaptak Győrben, ahol egy épkézláb talajgyakorlatot képtelenség volt bemutatni, az ugrást pedig nem is lehetett gyakorolni. Telente a szomszédos tanmedencétől kapták a meleg levegőt, de 10 foknál így sem örülhettek többnek. Minden reggel csiszolóvászonnal hozták rendbe a berozsdásodott nyújtóvasat.
Az első aranyérem Rotterdamból
Borkai első nagy visszhangot kiváltó sikerét 1987-ben, már lólengésben érte el. A lovon megszerzett világbajnoki aranyérme mellett nyújtón bronzérmet érdemelt ki Rotterdamban. Ahhoz képest, hogy néhány hónappal korábban a moszkvai Eb-n nem sikerült neki semmi, minden várakozást felülmúlóan tornázott. "A döntő előtt remegett a kezem, roppant ideges voltam. Ahogy felmentem a lóra, ez az idegesség elmúlt, és onnantól minden simán ment." Abban az évben az év sportolója választáson harmadik lett.
Sérülten is a legmagasabb fokon
1988 januárjában vállműtéten esett át, a visszatérésére 1988 májusáig kellett várnia, első nemzetközi versenye az olimpia volt. A lólengés döntőjébe négyes holtversenyben elsőként került be, a csapatversenyben azonban megsérült a bokája a talajgyakorlat közben. Mivel előtte Tóth Balázs Achilles-ín-szakadást szenvedett, Borkai pontszámára mindenképpen szükség volt a csapat eredményes szerepléséhez. "Hallatlan fájdalmak gyötörtek, bedagadt a lábam - mesélte -, ám tudtam, hogy nem adhatom fel, hiszen Balázs nélkül csupán öten maradtunk, és mind az ötünk gyakorlatai számítottak az értékelésnél. Végig kellett csinálnom a csapat hatodik helyéért."
A bámulatos küzdőszellem és ez a szívszorító elszántság is kellett, hogy Romániát megelőzze a csapat - de mi lesz ezzel a lábbal és tulajdonosával a szerenkénti döntőkben? Egyáltalán, szerepel-e Zsolt a folytatásban?
Mi az, hogy szerepelt! Nyilván arra gondolt: ha már eddig kibírta, akkor már a lovon nem lehet baja. Az sem rendítette meg, hogy a lólengés specialistái közül a szovjet Bilozercsev és a bolgár Geraskov egyaránt 10-es pontszámot érdemelt ki. Mosolyogva ment a szerhez: a bírák még csak ne is sejtsék, hogy alig áll a lábán. Nem is vették észre a sérülését: Borkai Zsoltnak is 10-est adtak! Ezzel átvette a vándorbotot Magyar Zoltántól, aki az 1976-os és az 1980-as olimpián volt a lólengés bajnoka. Mások az ágyat nyomták volna, Zsolt a dobogó tetejére bicegett. Nehezen fért oda, hiszen megosztva kapta az aranyérmet Bilozercsevvel és Geraskovval. Akik tudták, mi van e holtversenyben kivívott győzelem mögött, azok elsősorban Borkait ünnepelték. Már csak azért is, mert a verseny során elsajátított egy speciális tudományt. A versenyzőt nem zavarta, hogy osztoznia kellett, a kapitány, Bordán Dezső pedig arról az oldalról közelített, hogy Nobel-díjat is adtak már ki egy évben megosztva, mégis mekkora a boldogság a díjazott tudósok közt. Béres doktor az akaratot méltatta, hogy nem egészségesen sem hátrált meg, tűrte a fájdalmat, és a leugrásnál sem látszott rajta óvatosság. Bordán úgy látta:
"Gyakorlatával valósággal hipnotizálta a pontozókat."
„„
Visszavonulás
Akkor még nem lehetett tudni, Borkainak az volt az első és utolsó olimpiája. 1989 májusában, a mesterfokú bajnokságon szalag- és porcsérülés érte egy leugrás után, amit műtét követett. Ausztriában a síválogatott specialistája műtötte, és ugyan megpróbálkozott 1992-ben a visszatéréssel, már nem ment neki. A Stuttgart melletti Örtlingenben lett ifjúsági edző. Majd a KTV Hohenlohe színeiben a német másodosztályú csapatbajnokságban is szerepelt azokon a szereken, melyeken sérülése nem akadályozta a versenyzésben. 1989 májusában az olimpiai bajnokok képviseletében a MOB, szeptemberben a MOB Sportolói Bizottságának tagja lett. 1996-ban tagja lett Torna szövetség (MOTESZ) elnökségének. 2009-ben MOB-alelnöknek választották. 2010. november 20-án egyetlen jelöltje volt a MOB elnökségi posztjára kiírt választásnak, a szavazás eredményeként elnöknek választották, 2017-ig töltötte be ezt a pozíciót. A sporttörvény 2011-es módosítása értelmében a jelzett időszakban a MOB feladatai megnövekedtek, a magyar sportélet korábban állami sportirányítási funkcióit is az olimpiai bizottság látta el. MOB-tagsága 2019-ben szűnt meg.
A 2006-os önkormányzati választáson a Fidesz és a KDNP jelöltjeként indult Győr polgármesteri címéért, és el is nyerte azt. Egészen 2019-ig volt a város első embere.
Díjai, elismerései
· a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1987)
· a Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988)
· Bravur-díj (1988)
· Fair play díj (1988) (a díjat az olimpiai férfi tornászcsapat kapta)
· a Magyar Tornasport Halhatatlanja
· Ferdinand Martinengo-díj (2011)
