Bódi

János

Bódi János (becenevén Johann) 1932-ben Budapesten született. Az első sportág, melyet tizenévesen kezdett el, a labdarúgás volt, mégpedig a Csillaghegyi MTK kölyök labdarúgócsapatában. A csillaghegyi strand volt gyermekkora legfőbb helyszíne, itt focizott kortársaival szinte minden nap. Később egy ettől teljesen külünböző sportot, a műugrást is kipróbálta, míg Szondy István sugallatára végül 1948-ban elkezdte az öttusát, a Budapesti Honvéd egyesületében kezdett edzeni és versenyezni. A Hunfalvy Közgazdasági Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol a legendás öttusázó, Szondy István tanította testnevelő tanárként. Délutánonként innen járt edzésekre. "Innentől kezdve már csak sportoló voltam". Lovaglással kezdte az iskola utáni sportéletet, majd vívás következett este nyolcig. Elmondása szerint az öttusa igazán elszánt, erős embernek való, olyanoknak, "akik vissza tudnak ütni". Remek fizikai adottságokkal rendelkezett, de épp erős alkata miatt, az öt szám egyikében, az úszásban gyengébbnek érezte magát. Az Öttusa Magazinnak adott interjújában ezt vallotta: "öttusában tulajdonéppen minden szám üti a másikat... nem baj, ha valaki öttusázik, de egy komplikált sport." Bódi az ötvenes évek elejétől válogatott kerettag volt, hat alkalommal tagja országos bajnok öttusacsapatnak, egy alkalommal háromtusa ob-t nyert.

A melbourne-i olimpia november végén zajlott, ott akkor volt nyár. A számos politikai eseménnyel terhelt időszak (szuezi válság, szovjet hadsereg intervenciója a magyarországi forradalomba) miatt kevesebb volt a részvételi arány, mint az előző olimpián. Öttusában 16 ország 40 versenyzője állt rajthoz. Az olimpia második napján tereplovaglással kezdődtek az öttusa-versenyek. A magyar csapat ebben a számban a vártnál rosszabbul szerepelt. Benedek Gábor 11., Bódi János 15., Moldrich Antal pedig 30. lett, mely eredmény a gyenge lóállománynak tudható be. "Amolyan vadlovak voltak ezek" - nyilatkozta a verseny után Benedek Gábor. Csapatversenyben Magyarország az első versenyszám után a 4. helyen állt az USA, Finnország és a Szovjetunió mögött. A 4000 m-es terepfutást egyéniben az angol Cobley nyerte, futásban a magyarok a várt eredményeket hozták. Benedek Gábor a 10-12., Bódi János a 14., Moldrich Antal pedig a 24. helyen végzett. Csapatban a magyar együttes megtartotta negyedik helyét. Úszásban Bódi 4:41 perces idejével a 24. helyen végzett. A tereplovaglás, párbajtőrvívás, pisztolylövés és úszás után a magyarok közül egyéniben gyengébb úszóteljesítménye ellenére is Benedek Gábor állt a legjobb, vagyis 3524 ponttal az ötödik helyen. A magyar csapat végül összesítésben 4. lett, Bódi egyéniben a 10. helyen végzett, míg Benedek 6., Moldrich pedig 21. helyen zárt.

1957-ben világbajnoki bronzérmet nyert a Bódi, Ferdinandy, Szabó Sándor összetételű válogatottal. Az eredetileg Mexikónak ítélt versenyt a mexikóiak júliusban lemondták, ezért ismét Svédország lett a rendező ország. "A csapatversenyt hatalmas előnnyel nyerték a szovjetek, a finnekre 1500, a magyarokra és svédekre további 200-200 pontot vertek." Egyéniben Ferdinandy Géza ötödik, Bódi János hetedik, Szabó Sándor 27. helyen végzett.

Visszavonulása után testnevelőtanárként és vívó-, valamint lovas edzőként is dolgozott, magyarországi karrierje azonban megrekedt, elvesztette munkáját, így külföldön folytatta pályafutását. Egykori felfedezője, Szondy István segítségével lett edző és gimnáziumi tanár a németországi Frankfurtban. Tanítványai nagyon kedvelték, nyugdíjba vonulásakor dalt is írtak mesterüknek My Bodi címmel. Nyugdíjas éveire visszaköltözött Magyarországra, megnősült és megszületett egyetlen gyermeke, Barbara. Harkányban él feleségével, Margittal.

• https://www.origo.hu/melbourne1956/elo/ • Mizsér Jenő, Füredi Marianne, Medvegy Iván, Pécsi Gábor: Az öttusa története, Magyar Öttusa Szakszövetség, 1999.