A kezdetek
A versenyszerű sportolást a MOVE Ceglédi SE úszójaként és vízilabdázójaként kezdte, mellúszásban az ifik közt magyar bajnokságot nyert. Hadapródként a második világháborúban a frontra vezényelték, de mindent megtett annak érdekében, hogy ne fogjon fegyvert. "Egy sebesültet vittem kórházba, és ezek után sehogyan sem akartam visszatalálni a bázisomra" - magyarázta. Kockázatos játékba fogott, mert a menekülés miatt akár főbe is lőhették volna. Szerencsésen hazatért, és 1946-tól a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület úszója és öttusázója, majd a fővárosban a Budapesti Épületszerelő, később a Budapesti Fáklya öttusázója, egyúttal 1950-től a Budapesti Petőfi vívója, illetve 1954-től a Budapesti Traktor sportlovasa lett. Kiemelkedő sporteredményeket öttusázásban ért el.
A sport bűvöletében
1947-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Öttusázóként részt vett az 1948. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. "Nem érhettünk el komoly eredményt, mert Karácson Laci felkarikázott a lóval" - értékelte a rá jellemző humorral a szereplésüket. Négy év múlva, Helsinkiben egyéniben a harmadik helyen végzett és tagja volt a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét nyerő csapatnak is.
A lovaglásban maximális pontszámot ért el, a gyengébb lövészete és a futása miatt az aranyéremre nem volt esélye, de az egyéni bronzérme mellett a csapatarany vigasztalta. Mindig is nagyon büszke volt arra, hogy történelmet írt azzal, hogy az első magyar olimpiai aranyérem a nyakába került. Olimpiai sikerei mellett a világbajnokságokon négy érmet – köztük csapatban két aranyérmet – nyert. Kevés magyar sportolónak adatott meg, hogy két sportágban is szerepelhessen a nyári ötkarikás játékokon, a kivételes képességekkel rendelkező Szondy Istvánnak igen. Az 1956-os olimpián a Melbourne helyett Stockholmban rendezett lovas versenyeken indult. (Az ausztrálok nem engedték be a lovakat az országukba, ezért ugrott be a svéd főváros.) Az egyik utolsó vele készített interjúban a következőket mondta:
„Akkor még nem tudtam, hogy ez mekkora dolog. Természetes volt, hogy egy másik sportágban is elindulok, mert jól ment abban az időben. Nem lettem helyezett, ami miatt akkor csalódott voltam. Ma viszont könnyes szemmel gondolok azokra a pillanatokra. Szerettem a sportot, szerettem versenyezni, az öttusa lett a nagy szerelem, a lovakat pedig világ életemben nagyon szerettem. Az egy olyan időszak volt a pályafutásomban, ami bízom benne, hogy ösztönző lehet a mai fiatalok számára is.”
„„
A példakép
A mai fiatalok számára azért is lehet igazi példakép Szondy István, mert négy világbajnokságon szerzett éremmel is büszkélkedhetett. 1953-ban, Santo Domingóban egyéniben Benedek Gábor mögött ezüstérmes, 1954-ben pedig szintén egyéniben Budapesten bronzérmes. Csapatban két aranyérmet szerzett, 1954-ben Budapesten és 1955-ben Zürichben. Kilenc éven keresztül állt a nemzeti válogatott szolgálatában. 1956-ban, a forradalom után Németországba menekült el, mert utálta az oroszokat. Ott előbb pincérként dolgozott Braunschweigben, majd testnevelő tanári és edzői diplomáját hasznosítva tevékenykedett. Hosszú éveken át tanított a frankfurti Goethe Egyetemen, a vívószakosztály vezetőedzője volt, és a német öttusa-válogatott felkészítésében is közreműködött. A 80-as évek elejétől mind gyakrabban járt Magyarországra, 1987-ben ment nyugdíjba. 1999 őszén végleg hazatelepült. Rehabilitált honvéd hadnagyi rangot kapott. Miután hazaköltözött, élete hátralévő részében Magyarországon élt. A magyar öttusa örökös bajnoka. Pályafutása elismeréseként szülővárosa, Berettyóújfalu és Cegléd is a díszpolgárává választotta. Az egész öttusasport meghatározó alakja, aki remek humorral és mindvégig lenyűgöző kedvességgel élte életét. „Ha elmegyek, elégedett emberként távozom majd. Bohém voltam, ameddig csak lehetett, mert ilyen a természetem. Nekem a család és a sport jelentett és adott mindent. Megpróbáltam én is adni és visszaadni, remélem, hogy sikerült" – mondta.
Emlékére
Berettyóújfalun emléktölgy és emlékhely (Olimpiai liget, Bessenyei lakótelep), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2-4.) elhelyezett, a Ceglédi Sportcsarnokban és Sportmúzeumban, valamint a Margitszigeten, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előcsarnokában az olimpiai és világbajnok öttusázók tiszteletére elhelyezett emléktábla őrzi nevét.
Cegléden, a Széchenyi úti Kálvária temetőben helyezték örök nyugalomra.
