Az NDK-s és a honvédos sikerekhez is ő rakta le az alapokat
Kulcsár János a Ganz-Mávag-ban kezdett kajakozni, és szorgalmának, tehetségének elismeréseként alig három év alatt a válogatott tagja lett. Versenyzőként 1952 volt a legsikeresebb éve, ugyanis a Bp. Honvéd színeiben három országos bajnokságot is nyert (K–1 500 m, K–1 10 000 m, K–2 1000 m Granek Istvánnal), és kiharcolta a jogot, hogy indulhasson a helsinki olimpián – ahol Granek Istvánnal párosban 1000 méteren a 7. helyen végzett. Versenyzői pályafutását betegsége szakította félbe, ám edzőként a sportágban maradt. Amikor 1959-ben az egykori NDK a sportág újjászervezése, fellendítése és a versenyzők 1960-as olimpiára történő felkészítése érdekében edzőt kért Magyarországtól, a szövetség Kulcsár Jánost választotta. Tulajdonképpen ő volt az, aki megalapozta a későbbiekben rendkívül sikeres keletnémet kajak-kenu sportot. 1961-ben tért haza, és 1962-ben újraélesztette a Bp. Honvéd kajak-kenu szakosztályát. Erre az időszakra így emlékszik volt tanítványa, Hazsik Endre:
„A Honvéd kajak-kenu szakosztálya 1956-ig működött, a forradalom alatt megszüntették. Aztán az NDK-ból hazatért Kulcsár Jánost bízták meg az újraindítással, aki gyakorlatilag öt emberrel, Törő Andrással, Petróczy Jánossal, Egri Sámuellel és két bevonult katonával, Szabó Péterrel és velem, alapította meg 1962. május elsejei bejegyzéssel a szakosztályt. Kialakította a versenyzői és edzői gárdát, így indult és bővült világhírűvé a szakosztály. Kulcsár János tette le az alapokat, és profi módon működtette a szakosztályt, mely ily módon neki köszönheti, hogy a világ legjobbjává vált. Kiváló szakember volt, nagyon értett az edzéselmélethez, sok újdonságot vezetett be, például a keringési rendszer és az élettani háttér vizsgálatát. Egyéni edzésterveket alkotott, és már az első évben bajnokságokat nyertünk: én 1962 őszén megnyertem a tatai nemzetközi versenyt, ami a mai világkupának felel meg. Irányításával lettem 1966-ban világbajnoki bronzérmes (K–2 1000 m, Cseh Ferenc párjaként), 1969-ig volt az edzőm.”
Oktatófotók segítségével javította a technikát
Kulcsár János remekül fotózott, és ezt a képességét a sportág fejlesztésére is felhasználta: oktatóképeket készített a technika javítása érdekében. 1968. január 1-jétől a szövetség egy új, nagyon fontos munkakört hozott létre, a szakfelügyelői posztot, amelyre a kor egyik legsikeresebb edzőjét és egyik legnagyobb elméleti tudással rendelkező szakemberét, Kulcsár Jánost kérte fel. Szakfelügyelőként feladata volt az egyesületek gondozása, az utánpótlás-nevelés és minden, ami a válogatott felkészítése mellett a sportágban folyt. Ezt a munkakört 1972-ig töltötte be, majd a Csepelben vállalt állást. Itt 1977-ig dolgozott a mesteredzői címmel 1970-ben elismert szakember, és fejlesztette a szakosztály világhírt elért hajóépítő műhelyét. Haláláig hajótervezéssel és -építéssel is foglalkozott, és még ötvenévesen is beszállt a Bp. Honvéd csapatába egy-egy kajakpóló-mérkőzésre. Fia, Gábor, 1986-ban nyert világbajnokságot K–2 10 000 méteren Gindl László párjaként.