Kajak-Kenu
Mesteredző

Granek
István

Az olimpikon kajakos, Granek István a honi kajak-kenu sport nemzetközi sikereinek egyik megalapozója, aki az 1960-as években alapjaiban változtatta meg a sportág edzésmódszertanát. A mesteredzői címmel kitüntetett szakember a magyar kajak-kenu első főállású szövetségi kapitánya volt, és az első modern magyar kajak-kenu szakkönyvek szerzője.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1926. dec. 23.
Halálának ideje
1971. jún. 21.
Halálának helye
Budapest
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Hazai sikerek és olimpiai indulás

Granek István 1947-ben az Elektromos MSE versenyzőjeként országos bajnokságot, és Tata-tóvárosban a Munkás Európa-bajnokságot nyert 1000 méteres kajak négyes tagja volt. 1949-ben és 1950-ben már a Bp. Honvéd kajak-kenu szakosztályának alapítójaként és versenyzőjeként Andrássy Gyulával együtt megnyerte párosban a magyar bajnokságot 1000 méteren, majd 1952-ben Kulcsár János párjaként lett aranyérmes. Tagja volt az országos bajnok kajak négyeseknek 1000 és 10 000 méteren is, 1951-ben pedig a második alkalommal kiírt 500 méteres távon győzött. Az 1952-es helsinki olimpián 7. helyezett lett K–2 1000 méteren. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát, ami abban az időben ritkaság volt az edzők körében.

Edzőként rátett még egy lapáttal

1953 és 1954 között a Bp. Honvéd edzője volt. Pályafutása befejezése után ő alapította meg 1955-ben az FTC (akkor Bp. Kinizsi) kajak-kenu szakosztályát, amelynek 1958-ig edzője is volt. A válogatott keretnek 1958-tól edzője, 1959-től pedig vezetőedzője / szövetségi kapitánya lett. Nagyon fiatal korában bekövetkezett haláláig ő volt az első főállású szövetségi kapitány. A TF-en szakedzői szintű oktatásban részesült. A krónikák szerint a mindig is „munkamániás” sportágban rátett még egy lapáttal az addig megszokottra, új edzésmódszereket vezetett be, a válogatottak rendkívül sokrétű felkészülést végeztek az irányításával. Központosította a válogatott felkészülését, nagyobb hangsúlyt kaptak az erőfejlesztő edzések, a tanmedence mellett rengeteg futás, gimnasztika, szertorna, súlyemelés és kiegészítő játékok szerepeltek a programban. A versenyzők nem mindig foglalták imába a kapitány nevét a rendkívül kemény edzésmunka miatt, viszont a sokoldalú, erős edzések az olimpiákon és világbajnokságokon aranyakat és további érmeket hoztak. Az ő keze alatt nőtt edzővé Péhl József, aki Granek István halála után szövetségi kapitányként folytatta az örökséget.

Könyve tankönyvszintű szakanyag, oktatófilmje különdíjas

Nemzetközileg is nagy tekintélyt szerzett: beválasztották az ICF Technikai Bizottságába, sok világversenyen versenybíróként tevékenykedett. Gyakorlati edzői munkája mellett a sportág elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Irányításával sikerült a sportág magyar képviselőinek először egy olimpián két aranyérmet nyerniük (1968, Mexikóváros) – az eredmény köszönhető annak is, hogy Mexikó előtt már sikeresen oldotta meg az akklimatizálódás és a kétszeri formába hozás feladatát. Az 1966-ban kiadott, majd több nyelvre lefordított Kajakozás-kenuzás című könyve fontos, tankönyvszintű szakanyaga a sportágnak. A kenuzásról készített oktatófilmje 1963-ban különdíjat nyert a Cortina d’Ampezzo-i filmszemlén. Az 1970-es évektől emlékverseny őrzi a nevét. A szövetség székházának egyik tárgyalóterme Granek István nevét viseli, továbbá róla nevezték el a szövetség és a Kolonics György Alapítvány tanulmányi ösztöndíját.

Egyesületei

Elektromos Művek Sportegyesülete
Budapesti Honvéd Sportegyesület
Budapest

Eredményei

1952
Helsinki
Finnország
XV. nyári olimpiai játékok
Gyorsasági K-2 1000m
7