Sportpályafutása
1960-ban mutatkozott be a Vörös Meteor felnőtt csapatában, ahol hamar meghatározó, gólerős játékos lett. 1961-ben meghívást kapott a Budapest válogatottba, mely egy bukaresti tornára utazott. A következő szezonban már a magyar válogatottban is ontotta a gólokat. A bajnokság után élete első vb-jén szerepelt Stockholmban. A csapat a C csoport 2. helyével az olimpiára kvalifikálta magát. Rozgonyi a válogatott legeredményesebb játékosa lett a tornán. A következő szezonban a Vörös Meteorral felért a csúcsra és 1963-ban megszerezte egyetlen bajnoki címét. 1966-ban a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) csapatába igazolt, ahol egészen 1970-ig játszott.
A Szkopjéban, 1969-ben megrendezett C csoportos világbajnokság volt az utolsó válogatott tornája. Egy Hollandia elleni csoportmeccsen, négy gólt lőve búcsúzott a címeres meztől. A szezon végén visszavonult az aktív jégkorongozástól. 1974-ben egy szezon erejéig lila-fehér mezben visszatért az OB I-be. 1985-ben az első osztályba frissen benevezett Miskolci Kinizsi játékosa lett.
Közel a 44. születésnapjához, 1987 tavaszán fejezte be végleg. 2013-ban választották a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnoka tagjai közé.
Aktív pályafutása befejezte után
Visszavonulása után edzőként dolgozott, különböző korosztályok ifjú hokisainak tanította a játékot Újpesten a hetvenes évek első felében. 1981 és 1985 között vezetőedzője volt Magyarország U18 és U20 válogatottjainak.
Felhasznált irodalom
A Jég című folyóirat korabeli lapszámai - kiadta a Budapesti Korcsolyázó Egylet,
Magyar Jégkorong Szövetség: "Jéghokki" - a magyar jégkorong története (1927-2017),
https://www.jegkorongszovetseg.hu/hiressegek-csarnoka,
Dr. Pásztor György hagyatéka, Regős Péter, Szoboszlai Roland, Kramer Ádám jegyzetei, valamint a még élő sportolók beszámolói,
http://www.olympedia.org/,
https://www.hockeyarchives.info/register,
http://www.jegkorongblog.hu.