Sportpályafutása
1953 és 1971 között szerepelt a Ferencvárosi Torna Club (Budapesti Kinizsi néven 1953-1956 között) jégkorong csapatában, ahol hat alkalommal szerzett magyar bajnoki aranyérmet és sporttevékenysége elismeréseként elnyerte a klub Örökös Bajnoka címet.
Játékára 12 éven át számítottak a nemzeti csapatban. Számos világversenyen, köztük az 1964-es innsbrucki téli olimpián szerepelt, amely mind a mai napig az utolsó ötkarikás torna, amin a magyar válogatott részt vehetett. 2011 óta a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnoka tagja.
Aktív pályafutása befejezte után
Játékos pályafutása végeztével utánpótlás edzőként kezdett dolgozni a Ferencvárosnál. 1972 és 1994 között vezetőségi tagja, közben 1980-tól 1983-ig igazgatója volt az FTC jégkorong szakosztálynak. 1974 óta vesz rész a hazai szövetség munkájában. Tagja volt a szakbizottságnak, az edzőbizottságnak, az infrastruktúra fejlesztési bizottságnak, számos hazai rendezésű világbajnokság szervezőbizottságának. Megalakulásától 2017-ig vezette a történeti bizottságot, amelynek a mai napig tagja. Dr. Pásztor György, Raffa György és Tejfalussy Béla munkájának köszönhetően jött létre 2011-ben a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnoka, és a Városligeti Műjégpályán 2015 óta működő Hoki Múzeum.
Felhasznált irodalom
A Jég című folyóirat korabeli lapszámai - kiadta a Budapesti Korcsolyázó Egylet,
Magyar Jégkorong Szövetség: "Jéghokki" - a magyar jégkorong története (1927-2017),
https://www.jegkorongszovetseg.hu/hiressegek-csarnoka,
Dr. Pásztor György hagyatéka, Regős Péter, Szoboszlai Roland, Kramer Ádám jegyzetei, valamint a még élő sportolók beszámolói,
http://www.olympedia.org/,
https://www.hockeyarchives.info/register,
http://www.jegkorongblog.hu.