Vidéki lányként a sportba kapaszkodva
Budapestre kerülése után, 1960-ban igazolt a Vasashoz, egész pályafutását ott töltötte. 1962 és 1970 között a felnőtt bajnokcsapatok oszlopos tagja volt, hatszor kormányos négyesben, hatszor a nyolcasban lett magyar bajnok. 1971-ben visszavonult a versenyzéstől, a március közepén megtartott országos evezős értekezleten búcsúztatták őt sporttársai mint versenyzőt, edzőként a sportágban maradt.
Európa-bajnoki szereplések – érem nélkül
1962 és 1970 között, megszakítással, volt válogatott kerettag, az Európa-bajnokságokon induló csapatok tagja. Csapattársai visszaemlékezései szerint nagyon jól rajzolt, edzőtáborok idején karikatúrákat készített a csapatról, az edzőkről akár falitáblára, akár papírra. Rendszeresen fotózott, sőt mozgófilmeket is forgatott a külföldi utazásokról, versenyekről. 1962-ben Berlinben rajtolt először nemzeti színekben, a nyolcas – Lukachich Győzőné, Szentgyörgyi Judit, Nagymihályi Vera, Bohn Ferencné Rakitay Zsuzsa, Vöneki Erzsébet, Hujber Anna, Balla Sára, Kuti Zsuzsa, kormányos Domonkosné Gersy Magdolna – a reményfutamban kiesett, helyezetlen maradt. Egy évvel később, Moszkvában a kormányos négyessel (Nagymihályi Vera, Neubauer Edit, Szentgyörgyi Judit, Szmrecsányi Dagmár, kormányos Benedek Antalné) az ötödik helyen végeztek. Néhány év szünet után 1967-ben került újra az élvonalba, a Varga Mária, Szentgyörgyi Judit, Erdős Györgyi, Zentay Borbála, Komornik Margit kormányos összetételű négyessel a hatodik helyezést érték el Vichy-ben. A négyesekkel 1968-ban Berlinben – Juhász Teréz, Szentgyörgyi Judit, Varga Erzsébet, Zentay Borbála – és 1969-ben Klagenfurtban – Soós Julianna, Bugyi Ágnes, Szentgyörgyi Judit, Markgráfné Juhász Teréz – egyaránt a hatodik helyen értek célba, mindkétszer Komornik Margit kormányzott. Klagenfurtba a nyolcas – Soós Julianna, Bugyi Ágnes, Szentgyörgyi Judit, Dávid Katalin, Fekete Mária, Salamon Ágnes, Tordayné Szappanos Zsuzsa, Markgráfné Juhász Teréz, Gulyás Magdolna kormányos – tagjaként is rajthoz állt, az ötödikek lettek. Utoljára 1970-ben Tatán, a hazai rendezésű Eb-n nyolcasban indult, a magyar hajó – Soós Julianna, Mészáros Erzsébet, Szentgyörgyi Judit, Bán Ágnes, Szentkirályi Anikó, Varga Erzsébet, Ambrózy Irén, Csehné Kallós Katalin, kormányos Lévai Erzsébet – negyedikként haladt át a célvonalon.
Sikeres utánpótlás-nevelő edző
1957-ben került Budapestre, az Út-, Vasúttervező Vállalatnál helyezkedett el adminisztrátori munkakörben, a sportolást, az élsportot is munka mellett végezte, esetenként kikérőkkel az edzőtáborok, a nemzetközi versenyek idejére. Ezzel párhuzamosan esti tagozaton érettségizett (1961), majd – a versenyzést abbahagyva – tovább tanult: a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében 1972-ben edzői képesítést nyert. 1971-től működési engedélyt kapott, hogy klubjában, a Vasasban edzői tevékenységet végezzen. 1975 januárjáig dolgozott az Út-, Vasúttervező Vállalatnál, onnantól kezdve egész életét az evezősversenyzők felkészítésének szentelte. 1975. januártól 1985. szeptemberig az MTK-VM női utánpótlás korú versenyzőinek edzője volt, 1975–1979 között levelező tagozaton evezős szakedzői diplomát szerzett a TF-en Az evezős ritmus, ütem és tempó, mint a teljesítmény összetevőinek egy csoportja c. szakdolgozatával. 1985. októbertől 1986. februárig a Vasasnál, majd 1992. márciusig a Csepelnél folytatta edzői pályáját, mindenhol lányokat, nőket edzett, számtalan korosztályos bajnokságot elérve és több, felnőtt korára válogatottá érő sportolót útjára bocsátva. Közülük kiemelkednek a Pető testvérpár, Mercédesz és Tímea.
Teljes élete az evezésért
Aktív éveiből az utolsó ötöt a Realbank Rt. alkalmazottjaként dolgozta végig, onnan ment nyugdíjba 1996. januárban. Az evezéstől azonban soha nem szakadt el, 1986. májustól egészen élete végéig versenybíróként is segítette sportágát. Férjhez nem ment, saját család nélkül élt, minden idejét, energiáját, szeretetét az evezősöknek adta. Súlyos betegség miatt bekövetkezett halála után, családja kérésére, Nagykőrösön, a református temetőben helyezték örök nyugalomra 2009. május 8-án.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. III./148.o.);
• MESZ-Gyűjteményben őrzött személyes dokumentumok;
• Hujber Anna egykori csapattárs adatközlése 2010, Szmrecsányi Dagmár csapattárs adatközlése 2023.