Tizenkilenc év a magyar evezésben
Tizenhat évesen, 1959-ben ismerkedett meg az evezéssel, 1968-ig a Vasas SC versenyzője, egy évig Irányossy Géza neveltje volt, később Ballya Hugó edzette. Fia megszületése után éveket hagyott ki a sportból, amikor a Duna visszahívta, 1970-ben új egyesületbe, a VM Csemegébe igazolt át, ahol Hortobágyi Miklós kezei között újra edzésbe jött, Dávid Katalinnal kétpárevezősben újra a válogatottba küzdötték magukat. Az 1973-tól MTK-VM néven egyesült klubban a mindenki által Dzsekinek ismert Takáts János irányította edzéseit egészen 1978-ig. Tizenkilenc éven át tartó sportpályafutása alatt tizenhét felnőtt magyar bajnoki győzelmet aratott: egypárevezősben (1), kétpárevezősben (3), négypárevezősben (7), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (4).
Első versenyzői korszaka
1963-tól – megszakítással – 1977-ig volt válogatott. Első Európa-bajnokságán Moszkvában a kormányos négyessel – Nagymihályi Vera, Neubauer Edit, Szentgyörgyi Judit, Szmrecsányi Dagmár, Benedek Antalné kormányos – az V. helyet érte el. 1966-ban Amszterdamban kétpárevezősben indult Kallós Katalinnal, a reményfutamból nem jutottak tovább, míg egy évvel később, Vichy-ben a döntőben villatörés miatt fel kellett, adják a küzdelmet. 1968-ban a Berlin-Grünauban rendezett Európa-bajnokságon mindketten a négypárevezőst erősítették, a csapat – Kallós Katalin, Kéri Judit, Kovács Magdolna, Szmrecsányi Dagmár, Komornik Margit kormányos – a VI. helyen végzett.
Sport, civil pálya és család összeegyeztetve
Első versenyzői korszaka idején 1963-ban cukrász szakvizsgát tett, majd 1968-ban a Vendéglátóipari Technikumban érettségizett, azt követően tíz évig dolgozott a Gerbau-nál. 1963-ban kötött házasságot Kászonyi András építészmérnökkel, akivel 1979-ig élt együtt. 1969-ben megszületett fiuk, Zoltán, akiből villanyszerelő lett, és aki élete derekán, 51 évesen, család nélkül elhunyt.
Második versenyzői korszaka
Gyermeke születése miatt jó néhány év kihagyás után tért vissza az aktív versenysporthoz és jutott ismét az élvonalba. 1975-ben a négypárevezős tagjaként részt vett Nottinghamban a második női világbajnokságon, ahol a Szmrecsányi Dagmár, Salamon Ágnes, Gyimesi Valéria, Halász Mariann, Nagy Erzsébet kormányos összetételű csapat – alig lecsúszva a dobogóról – IV. lett. Ki is érdemelték teljesítményükkel a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerést. Egy év múlva, 1976-ban a női csapat tartalékaként vett részt a montreali olimpián, amikor női evezősök először állhattak rajthoz, ám nagy szívfájdalmára az ő bemutatkozására nem került sor. 1977-ben még utoljára indult az amszterdami világbajnokságon Gyimesi Valériával kétpárevezősben, a tizenkettedik helyen végeztek.
Megpróbálta egyesben is
Úgy döntött, ad egy utolsó esélyt magának, és kíváncsi volt arra, mire jut egyesben. Így indokolt: „egyszerűen, most már nem akarom addig abbahagyni, amíg választ nem kapok arra, mit érek én, Szmrecsányi Dagmár a vízen. Egyesben is, igen. Ennyi évi csapatmunka után most már elhatároztam, hogy nem keresek párt, hanem beülök az egyesbe, és megnézem, mit ér a munkám. Ez az utolsó kísérletem, de ennél legalább biztosan tudhatom előre, hogy az eredmény megcáfolhatatlan és egyértelmű választ ad kérdésemre, szemernyi bizonytalanságot sem hagy bennem. Amíg csapatban ültem, saját magam megítélése nagyon nehéz volt. Nem akarok senkit sem megbántani, akivel együtt eveztem. Csak ismétlem: szeretném magamat megmérni. Akármilyen is lesz végül ennek az évemnek a mérlege, tudni fogom, hogy a sikert is, a kudarcot is a magam, egyedül a magam számlájára írhatom." Egyéniben nem jutott ki nagy versenyre.
Privát szféra a versenysport után
A sport után elvégezte a Testnevelési Főiskolát, 1979-ben A kiválasztás és a teljesítményfejlesztés néhány problémája az evezőssportban c. szakdolgozatával evezős szakedzői képesítést szerzett. Fél évig a Vasas SC evezős szakosztályában edzőként dolgozott, majd 1980–1982 között a Budapest XV. kerületi Testnevelési és Sporthivatal (TSH) munkatársa volt. Később kereskedői tevékenységet folytatott, vásárokon vett részt. A rendszerváltás idején 1990-ben varrónői képesítést szerzett, attól kezdve varrónőként, mintakészítő kisiparosként dolgozott, 1998-ban 55 évesen vonult nyugdíjba. Közben 1980-ban újra férjhez ment, Zimits Béla vállalkozó 2018-ig, haláláig volt élete társa.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. III/167-168.o.);
• Szmrecsányi Dagmár adatközlései 2010, 2023.