Ő volt a villámikrek befutó embere
Az 1925. december 20-án született Goldoványi Béla a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építész oklevelet. Versenyszerűen atletizálni 1947-ben kezdett a Műegyetemi Atlétikai és Football Clubban (MAFC), majd az Újpesti Dózsában, és már első évében bekerült a magyar atlétikai válogatottba. Kora egyik legsikeresebb sprintereként hatszor nyerte meg a magyar bajnokságot száz méteren, és nyolcszor kétszáz méteren, háromszor 4x100-as, egyszer pedig a 4x400 váltóval. A nemzeti csapatban is számítottak rá a sikeres a váltóban, 1948-től rendszeres tagja volt a "villámikreknek" is becézett 4x100 méteres váltónak, amelynek befutó embere volt. Három olimpián vett részt 1948 és 1956 között, az elsőn csak az amerikaiak sikeres fellebbezése miatt maradt le az éremről.
Két éven át nem győzte le őket senki, még az amerikaiak sem
Négy év múlva, Helsinkiben azonban Zarándi Lászlóval, Varasdi Gézával és Csányi Györggyel egy csapatban megszerezték a harmadik helyet az amerikaiak és a szovjetek mögött, ami szenzációs eredménynek számított. Ez a kvartettet aztán két évig nem győzte le senki, egyszer, Tamperében még az amerikaiakat is maguk mögé utasították, így nem volt meglepetés, hogy az 1954-es Európa-bajnokságon a dobogó tetejére állhattak. A váltó mellett Goldoványi egyéniben, száz és kétszáz méteres síkfutásban is versenyzett, 1956-ban például mindkét versenyszámban rajthoz állt, a váltó viszont nem jutott be a döntőbe. Goldoványi az aktív sportolást 1958-ban fejezte be, visszavonulása után mérnökként dolgozott tovább, és 1964-ben kiadta a visszaemlékezéseit is, azonban tragikusan korán, negyvenhat évesen halt meg, miután félrekezelték a vakbélgyulladását.