Csak húszévesen döntött az atlétika mellett
Zarándi László 1929-ben született Kiskunfélegyházán, sportkarrierjét a Szegedi VSE futballcsapatában kezdte csatárként. Édesapja azt szerette volna, ha állatorvosnak tanul, de a fiú a Testnevelési Főiskolára jelentkezett helyette, mert mindig is testnevelő akart lenni. Bár ekkor még az volt a nagy célja, hogy a Ferencváros futballistája legyen, gyorsasága és robbanékonysága miatt felfigyeltek rá más sportágakban is. Így lett atléta, ami hamar sikereket hozott, remekül szerepelt az egyetemi és főiskolai országos bajnokságokon. Így is csak húszévesen, 1949-ben döntött végleg az atlétika mellett, miután legyőzte barátját, Varasdi Gézát százon, és mert ekkor már formálódott a 4 × 100-as magyar váltó, amelyben 1951-től Zarándi és Varasdi mellett Csányi György és Goldoványi Béla indult, és kapta meg a „villámikrek” elnevezést. A csapat az 1952-es helsinki olimpián megszerezte a bronzérmet az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött, ami világraszóló eredmény volt, majd két évig nem kapott ki, és első lett az 1954-es berni Európa-bajnokságon. Az 1956-os olimpiára sérülése miatt nem tarthatott a csapattal, amely végül nem is jutott be a döntőbe. Zarándi László visszavonulása után edzőként dolgozott tovább, és 1992-ig a Testnevelési Főiskola atlétikai tanszékét vezette, ahol 1952-ben kezdett tanársegédként, és összesen negyvennégy évig volt az intézmény munkatársa. Dunakeszin, visszavonultan élt, 2023. augusztus 14-én hunyt el.