Kisházi

Beatrix

Kezdetben a kézilabdáért rajongott, de nem szeretett védekezni. Teniszre váltott, a szüleinek ez a sportág megfizethetetlen volt, pedig nagyapja, Kehrling Béla ebben mondhatta magát kétszeres olimpiai résztvevőnek. Ezek után próbálkozott meg az asztalitenisszel, ami egy életre szóló döntés volt, mert a Statisztikában a legjobb kezek közé került. Eredeti nevét – Kriegs-Au – az egyesületében változtatták meg, mert azt tartották, ilyen névvel nem lehet sportolni, így lett Kisházi.

A klub első sikerkorszakának kulcsembere volt. Már 1967-ben a felnőttválogatott tagja lett, de inkább még csak tartalékként erősítette a világbajnoki bronzérmes csapatot. 1968-ban lett először bajnok, még abban az évben az ország legjobb női játékosának választották meg. 1970 májusában az első BEK-győzelemből is maradéktalanul kivette a részét. Előbb a bolgár, majd az angol, az elődöntőben pedig az NSZK bajnokát múlták felül. Kisházi Beatrix a döntőig vezető úton mindössze egy találkozót veszített el, tízszer győzött. Így jöhetett a csehszlovák Start Praha elleni finálé, és annak az első mérkőzésén 5:4-re nyertek a magyarok. A visszavágó előtt Ormai László edzőnek rossz előérzete volt, de szerencsére alaptalanul. A tanítványai ugyanis 5:1-re győzték le a riválisukat, Kisházi például Ilona Vostovát. Magyar csapat addig sohasem tudott nyerni ebben a sorozatban, vagyis történelmi siker volt. Ugyanez a párosítás háromszor egymás után megismétlődött a BEK-döntőben, és valamennyiszer a magyar csapat sikerét hozta.

Az első nagy egyéni sikerét 1971-ben érte el, amikor a kontinens 12 legjobb versenyzője közül is kiemelkedett, és győzött. Egy év múlva Zágrábban megvédte a címét. „Bea jól tartotta a labdát, bátran közbeütött, és ha kellett, ragyogóan pörgetett. Jellemző, hogy a nyugatnémet Schöler ellen az egyik játszmát 21:3-ra nyerte” – méltatta a versenyzőt a sikere után Berczik Zoltán szövetségi kapitány. Áprilisban a rotterdami Európa-bajnokságon a románok elleni szoros győzelem (3:2) után a fináléban az NSZK ellen sima 3:0 lett a vége, szettet sem veszítettek. Kisházi Beatrix akkor is Schölert verte. Az Eb után így értékelték az Ország-Világban. „Csendes, halk szavú, zárkózott természetű. Mosolyt csak ritkán látni az arcán, játék közben soha. Még olyan menet után sem, ha tízszer adta vissza eredményesen az ellenfél térfelére a labdát. Győzelmei sem oldják fel komolyságát. S ez játékára is jellemző. Nem kockáztat, a biztonságra törekszik, a tökéletes biztonságra. Soha nem elégszik meg önmagával. Csapatban aranyérmet nyert, egyéniben és párosban ezüstöt, talán mégis csalódottnak érzi magát. Kár. Nagyszerűen szerepelt!” A krónikához hozzátartozik még, hogy párosban az angol Jill Hammersley volt az oldalán, és a Magos, Lotaller magyar duótól kaptak ki. Később úgy értékelte, hogy ez az aranyérme volt a legkedvesebb a szívének. 1973-ban párosban és csapatban világbajnoki bronzérmes. 1975-ben is a harmadik helyen végzett csapat tagja.

Miután sorrendben háromszor megnyerte a top 12-t, 1974-ben útban volt a negyedik sikere felé. A román Alexandru ellen 20:20-ra állt, amikor a bíró neki ítélte a pontot, Kisházi Beatrix viszont jelezte, hogy a labda érte az asztalt. A találkozót később elveszítette, és a negyedik helyen végzett. A lelkiismerete viszont ezt diktálta.

1978-ban Duisburgban és 1982-ben Budapesten a csapatban Európa-bajnoki aranyérmes csapat tagja. 1982-ben az elődöntőt és a finálét már a fiatalok, Urbán Edit és Szabó Gabriella hozták, Kisházi már nem lépett asztalhoz, utána pedig visszavonult a válogatottól. 1983-ban és 1984-ben ettől még BEK-győztes lett a Statisztikával.

Miután 1982-ben visszavonult, az edzősködés töltötte ki az életét. A két olimpikonnak, Fazekas Máriának, Póta Georginának és az ifjúsági Európa-bajnokságot nyert Harsányi Katalinnak a teljes pingpongalapot ő adta meg. A Statisztikában úgy működött az utánpótlás nevelése, hogy mindenki egy-egy korosztállyal foglalkozott. „Ezeket a csoportokat mi, edzők, a klubon belül továbbadtuk, mígnem a végén a válogatott keretbe kerültek. A kezdéstől tizenkét éves korukig én neveltem a lányokat. Öt-nyolc évesen kezdtek el pingpongozni, attól függően, hogy ki milyen magas, vagy érett volt. Azért, hogy én voltam az az egyén, aki megkapta az Edzői Életmű díjat nagy hálával tartozom, de igazán a stábnak köszönhető az eredmény” – nyilatkozott a 2018-as díja után.

• Magyar Asztalitenisz Szövetség • Arcanum • Statisztika • Magyar Edzők Társasága