Hungarocellborítással is a legjobb
Az első pingpongütőt épületasztalos édesapja készítette neki, ám miután borításra már nem futotta a családnak, a kis Pisti javaslatára hungarocellt ragasztottak mindkét oldalára – ezzel az ütővel nyerte meg az iskolák közötti bajnokságot. Későbbi edzője, Dankovics József ekkor szúrta ki magának, majd elhívta a DVTK-hoz, hogy próbálja ki magát. Az asztaliteniszért 13 éves korában abbahagyta a futballt, illetve a kosárlabdát. Miután eleinte a nála öt évvel idősebbek alaposan elverték az edzéseken, magántréningekbe kezdett a kertjükben felállított pingpongasztalon, és egy nyár alatt annyit fejlődött, hogy a szünetet követő első edzésen a nagyok már fórból sem tudták legyőzni. A hatvanas évek végén szemet vetett rá Sidó Ferenc, a nagy hírű Budapesti Spartacus mestere. Miután szeretett volna Pestre menni, de az iskoláját nem szívesen hagyta volna ott, kompromisszumos megoldás született: a tanítás után vonatra ült, és négytől már a Szpari Szentkirályi utcai termében edzett. Mivel az este nyolcas vonatról rendre lecsúszott, a városban sétálva húzta ki éjjel kettőig, a Miskolcra tartó vonat indulásáig – négy éven át ingázott a két város között.
A csúcs: a phenjani világbajnokság
A pingpongos Aranycsapat
Az 1970-es években a magyar pingpong aranykorát élte, sikert sikerre halmozott, Japánnal és Kínával, az ázsiai óriásokkal is fel tudta venni a versenyt. 1979. április 30-án a világverő asztalitenisz-generáció, a nagy csapat történelmet írt. Jónyer István Gergely Gáborral és Klampár Tiborral kétszer győzte le a csapatban szinte verhetetlen kínaiakat, előbb a csoportmeccsen 5:2-re, majd a fináléban 5:1-re. Ráadásul mindezt egy távol-keleti országban, Észak-Koreában. Mindhárman csúcsteljesítményt produkáltak, és 22 ezer néző előtt nyertek. Jónyer Istvánnak ez volt a negyedik világbajnoki címe. „Ehhez egyetlen másik győzelmemet sem tudom mérni, ez olyan fantasztikus eredmény volt” – nyilatkozta Jónyer az Indexnek. Jóllehet 1975-ben egyéniben, 0:2-ről fordítva lett világbajnok, emellett kétszer párosban is vb-címet ünnepelhetett.
Felejthetetlen párossikerek
1971-ben Klampár Tiborral nyerte meg a vb-t Nagojában, két japán és két kínai páros legyőzésével érdemelték ki az első helyet. Két év múlva ezüstérmesek lettek párosban Szarajevóban. 1975-ben Gergely Gáborral lett a világ legjobbja, a kínai duót már a negyeddöntőben búcsúztatták három szettben, utána a franciákat verték öldöklő, emlékezetes küzdelemben, a döntő szettben 24:22-re győztek. A fináléban a jugoszlávokat múlták felül 3:1-re. 1967 és 1984 között 325 alkalommal volt válogatott, ami rekord a sportágban. Kétszer vezette a világranglistát (1975, 1977), kétszer nyert Európa Top 12-versenyt (1971, 1974), három alkalommal volt az Év magyar asztaliteniszezője (1972, 1975, 1982) és 35-ször nyert magyar bajnokságot.
Fáradtság szülte a Jónyer-kiflit
Jónyert nagy újítónak is tartották, hiszen többféle ütésfajtát is kitalált. Az egyik ilyen a Jónyer-kifli, ami az asztal mellől indított, hálót megkerülő, a másik térfélre laposan csapódó pörgetés. „Egy éjszaka, a tatai edzőtáborban sikerült először. Már olyan fáradtak voltunk, hogy összeestünk. Egy labdánál éppen a fal felé estem, Klampár Tibi ütötte. Majdnem 45 fokos szögben elfordulva beleütöttem, és úgy ment át, hogy megkerülte az asztalt és nem pattant fel. Hú, ezt gyakorolni kellene, mondtam. Másnap hajnalban újra lementem, és elkezdtem gyakorolni ezt az ütést. Egyre jobban ment. Állítólag világhírű lett ez a kifli, de van egy másik is, amiről kevesen tudnak. Ez az asztal fölötti banánpörgetés fonákkal. Ezt csinálják is a maiak, de nyögvenyelősen, könyékből, nekem meg csuklóból egy villanás. Azt se tudják, hová megy a labda” – jellemezte mozdulatait. Folyamatosan kísérletezett az ütőjével, időnként a csapattársak ütőit is elrontotta újító szándékkal. Jónyer egy remekül tapadó borítást is kifejlesztett, amivel ugyanúgy fel tudta venni a labdát a szoft felülettel, akár a kínaiak. Ehhez pedig nem mást használt, mint a garázsában talált svéd rovarirtó spray-t, ami zsíros volt.
Sportvezetői pályafutása
Sportpályafutását követően 1997-ben, rövid ideig szövetségi kapitány volt. Az ezt megelőző esztendőben a Magyar Asztalitenisz Szövetségben alelnökként tevékenykedett. A Központi Sportiskolában szakmai igazgató, majd a MOB olimpiai sportágak versenysportjáért felelős szakmai tagozatának tagja.
Magánélete
Elvált, volt felesége Németh Mária asztaliteniszező, többszörös válogatott, veterán Európa-bajnok. Gyermekeik: Jónyer István és Jónyer Mária.
Díjai, elismerései
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1994)
• Prima-díj (2013)
• Terézváros díszpolgára (2013)
• Magyar Örökség-díj (2014)
• Az európai asztalitenisz hírességek csarnokának tagja (2015)
• Pro Urbe Budapest-díj (2015)
• Onga díszpolgára (2016)
• Miskolc díszpolgára (2017)
• MSÚSZ-MOB Életműdíj (2018)
• Emberi Méltóságért-díj (2018)
• Prima Primissima díj (2021)
• A Nemzet Sportolója (2021)