Rózsás

Péter

Édesapja Rózsás Sándor, édesanyja Mussinger Józsa volt. Felesége Faludi (Friesenhahn) Júlia asztaliteniszező, edző. Rózsás Péter nemcsak eredményeivel, de klubhűségével is beírta magát a sporttörténetbe. A halk szavú, szerény fiú 11 évesen, 1954 őszén jelentkezett játékra a mai BVSC elődjénél, a Vasútépítő Törekvésnél, s ettől kezdve mindvégig a vasutasklubhoz tartozott, ott lett belőle klasszis asztaliteniszező, edző, majd sportvezető. A klub akkori edzője, Simon Béla azonnal meglátta benne a tehetséget. Tagja volt az 1959-es ifjúsági Európa-bajnokságon győztes csapatnak, majd az 1962–1963-as idényben az első BEK-győztes magyar gárdának is. Kivételes képességeit bizonyítja, hogy már 18 esztendősen helyet kapott az 1961-es pekingi világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban. Ő volt az első magyar játékos, aki elsajátította és alkalmazta az akkoriban forradalminak számító új ütésfajtát, a pörgetést. Több nagy sikert köszönhettünk fantasztikus bal kezének: az 1964-es malmői Eb-n kontinensbajnok lett vegyes párosban Lukácsné Máthé Sárával, akivel 1966-ban Eb-bronzot is nyert, Berczik Zoltánnal 1964-ben férfi párosban bronzérmet szerzett, míg 1972-ben a rotterdami Eb-n Jónyer Istvánnal az oldalán férfi párosban győzött. Ezek mellett 17 magyar bajnoki címet is szerzett. Az 1964-ben az év asztaliteniszezőjének választott kiválóság a játéktól 36 évesen, 109-szeres válogatottként vonult vissza.

1969-ben végzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, majd 1975-ben a TF-en asztalitenisz-szakedzői oklevelet szerzett. Amikor Berczik Zoltánt 1969-ben kinevezték szövetségi kapitánynak, eleinte játékos-edzőként, majd versenyzői pályafutása befejezése után vezetőedzőként, később szakosztályvezetőként dolgozott a BVSC-nél, s ezen a téren is szép sikereket ért el. Nagy szerepe volt abban, hogy a többek között később két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet szerző Gergely Gábor a zuglói klubhoz igazolt, miként abban is, hogy a vasutasoknál a Berczik Zoltánt követő időszak is sikerekben gazdag volt. Rózsás Péterrel a kispadon hat csapatbajnoki címet szerzett a csapat, sőt azok után, hogy 1963-ban játékosként tagja volt a Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő együttesnek, 1980-ban a BVSC-vel edzőként hódította meg ugyanezt a csúcsot. Szakmai munkája elismeréseként 1979-ben mesteredzői címet kapott, s ugyan idővel a napi munkában már nem vett részt, szeretett sportágától sohasem szakadt el. A BVSC szakosztályának tiszteletbeli elnökeként mindvégig figyelemmel kísérte az ott folyó munkát, s egyidőben a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagjaként is aktív szerepet vállalt a sportág fejlesztésében. Életének 81. évében, 2024. december 4-én hunyt el.