Erdős

Lajos

Erdős Lajos sportpályafutása a Ferencvárosi Vasutas Sportkörből indult, húsz éves korában. Első edzője zseniális taktikai utasítását egész karrierje során szem előtt tartotta: „Semmit ne csinálj, csak mindig üsd vissza a labdát!” Nemzetközi és hazai pályafutása során, sérültségi kategóriájából adódóan, az egyéni versenyeken túl, 1985-től Majsai Károllyal alkotta csapatban is játszott. A csapat első közös tornája 1985-ben, a hollandiai Európa-bajnokság rögtön az első hely megszerzésével zárult. Ugyanitt egyéniben harmadik helyezést ért el. A következő évi franciaországi világbajnokság ezüstérmese lett csapatban és bronzérmet nyert az Erdős, Kovács, Majsai, Szepesi összetételű nyílt csapatversenyen is. Egyéni versenyszámban elért első helyezését az 1987-es angliai Európa-bajnokságon érte el. Még ugyanabban az évben a franciaországi világjátékokon megszokott partnerével ezüstérmesek lettek, az egyéni nyílt versenyt pedig hatalmas bravúrral megnyerte.

1988-ban jött el az első paralimpiai szereplés ideje: Szöulban az Erdős-Majsai összetételű csapat bronzérmet nyert, miután a harmadik helyért vívott küzdelemben a döntő szettben sikerült felülkerekedniük a kínaiakon. Erdősnek az egyéni csoportkörben csak egy győzelem jött össze, ami nem bizonyult elégnek a továbbjutáshoz. A Szöult követő ciklusban sem torpant meg: előbb Ausztriában sikerült egy újabb bronzérmet szerezni, ezúttal Európa-bajnokságon (1989), aztán 1991-ben, szintén a kontinensviadalon újra csúcsra ért a Majsaival alkotott párosuk, egyéniben pedig harmadik lett Erdős.

Bizakodva tekinthettek az 1992-es, barcelonai paralimpia elé, az azonban nem alakult a várakozásoknak megfelelően: egyéniben a csoportkörben ragadt Erdős, a nyílt versenyen az első akadály rögtön leküzdhetetlennek bizonyult, egy svéd rivális személyében. Csapatban pedig már a legjobb nyolc között találkoztak a végső győztes japánokkal, így ott sem sikerült érmes helyen zárniuk. A Barcelona utáni ciklust még egyértelmű volt, hogy végig csinálja, azonban láthatóan már nem jöttek úgy futószalagon a nemzetközi eredmények, mint korábban: egy 1995-ös, dániai Európa-bajnokságon csapatban elért ezüstérem volt a csúcspont ebben az időszakban.

Az 1996-os, atlantai volt Erdős harmadik, és egyben utolsó paralimpiai szereplése. Érdekes módon, a korábbiakkal ellentétben, az Egyesült Államokban inkább egyéniben sikerült maradandót alkotnia. Hiába nem jutottak tovább a csoportkörből Majsaival, egyéniben, a saját kategóriájában ez sikerült neki, és a legjobb nyolc jelentette a végállomást, ahogyan a nyílt versenyben is: a 64-es tábláról indulva három mérkőzését is megnyert, mielőtt a legjobb nyolc között búcsúzni kényszerült volna.