Stettner

Ferenc

Stettner Ferenc 1958. május 14-én született Magyarország fővárosában, Budapesten. Édesapja Stettner Ferenc, édesanyja Bereczki Gabriella voltak. A születése után nem sokkal gyermekparalízissel (gyermekbénulás) diagnosztizálták. A bal lábának felső részét érintette a megbetegedés, melynek következtében csípőtől térdig lebénult. Az orvosok rehabilitációs jelleggel javasolták szüleinek az úszást, mely később meghatározóvá vált az életében. Nagymamája vitte le először a Budapesti Dagály Uszodába, amit nagyon élvezett a komoly megpróbáltatásokon keresztül menő kisfiú. Az úszás alapjait a nagymamájának és a létesítményben fürdőző időseknek köszönheti, ők adták át rutinjukat. Ekkor szeretett bele a sportágba.

Általános iskolai tanulmányainak megkezdésekor közölték vele, hogy nem vehet részt a tornaórákon, külön engedélyt kell ehhez benyújtania szüleinek. Ekkor hivatalosan nem lehetett az órák teljes résztvevője, egy könnyített ütemterv szerint végezhette a testnevelést. Azonban gyerekként örökmozgó volt, nem lehetett megállítani abban, hogy azt csinálja, mint osztálytársai. Szinte minden sportágba belekóstolt; sakkozott, asztaliteniszezett, futballozott. A foci különösen közel állt hozzá, édesapja komolyabb szinten rúgta a bőrt, így egy korosztályos tornán ki is próbálta magát kapusként, majd mezőnyjátékosként. Természetesen az úszásról sem feledkezett meg, az iskolák közötti éves versenyeken rajtkőre állt, így történt ez 1969-ben is, ahol először végzett dobogós helyen. Mindenkit meglepett az eredménye, hiszen ekkor még nem is vette olyan komolyan a sportágat. A sikert követően fordult meg a fejében, hogy edzőt keres és elsajátítja az úszás fortélyait, azonban már 12 éves volt, így inkább az javasolták neki, kezdjen el vízilabdázni az Újpesti Dózsában. Alig pár hónap elteltével már ifjúsági tornákon, mérkőzéseken játszott a csapattal, ráadásul érmeket is szerzett.

Az úszás visszatért az életébe, amikor 1979-ben Koller István úszóedző felkereste és meghívta a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubjába, de atletizálni is elkezdett. Stettner Ferenc későbbi elmondása szerint, Pista bácsi nélkül nem juthatott volna el ilyen szintekre a sportban. A parasportnak köszönhetően megismerkedett Nádas Pállal is, aki 1981-ben megalapította az ülőröplabda szakosztályt a klub színeiben, melyhez Ferenc is csatlakozott. Így több sportágat egyszerre űzött, de legfőképpen az úszás és ülőröplabda határozta meg az elkövetkező hat évét. Mindig is vonzották a csapatsportágak, ezért kezdett vízilabdázni is.

Sportolni, tanulni, dolgozni és a magánéletet egyszerre kezelni nem volt egyszerű. A biztos hátteret a család és a barátok támogatásának köszönhette, akik nélkül talán nem érte volna el a céljait. Felesége sosem korlátozta a sportolásban, sőt a kezdetektől bíztatta és buzdította. Majdnem minden hétköznap délután, valamint este a felkészülésekre fókuszált. Nem volt ez könnyű, hiszen a támogatási rendszer hiányában munkát kellett vállalnia. Ezzel tudta biztosítani a versenyekhez, felszerelésekhez szükséges anyagi forrásokat.

Stettner Ferenc éremhalmozása a számára legkedvesebb New York-i paralimpián kezdődött 1984-ben. Akkor az ülőröplabda válogatott nem jutott ki Amerikába, azonban úszásban sikerült kvalifikálnia magát. Egyéni 100 méteres hátúszásban, majd a 4x50 méteres vegyesváltó tagjaként lett aranyérmes, míg 200 méter vegyesen másodikként ért célba. Az ott szerzett három medál mellett a számos világ- és Európa-bajnoki dobogós helyezés ékes bizonyítéka a sportoló tehetségének, kitartásának.

És akkor még nem esett szó az ülőröplabdában elért eredményeiről. 1986-ban Pécsett rendezték meg az ülőröplabda világbajnokságot, melyen a magyar csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Azonban a támogatások hiánya nehezítette Stettner Ferenc és családja ügyeit, a paralimpián tapasztaltak alapján pedig sikerült felmérniük, hogy más országokban több segítséget kapnak a parasportolók. Ennek következtében a 80-as évek végére elhagyták az országot és Németországba, Lübeckbe költöztek. Miután sikerült berendezkedniük, megismerkedni a helyi életvitellel, Ferenc felkereste a helyi sportolási lehetőségeket. A Hamburgi Mozgássérült Klubbal vette fel a kapcsolatot, ahol ülőröplabda szakosztály is működött. Hamar beilleszkedett, országos bajnoki mérkőzéseken vett részt, a német állampolgárság megszerzését követően pedig behívót is kapott a helyi válogatottba.

Németország színeiben még további két paralimpián szerepelt, az 1992-es barcelonai paralimpián bronzérmet szereztek. Kontinensviadalokon, világbajnokságon halmozta a német ülőröplabda-válogatott a szép eredményeket, Stettner Ferenc kimagaslóan képviselte a csapatot. A profi sportot sok éven keresztül, a sérülések elkerülését megelőzően, űzte. Vállaival voltak problémái, többször műteni kellett és emiatt bal kezével is megtanult játszani. Idősebb korára újra visszatért a vízilabdához és az úszáshoz, német versenyeken, helyi tornákon vett részt. A sportolással később sem hagyott fel. Németországban három gyermeket neveltek fel feleségével.