Sportpályafutása
Nyolc éves korában kezdett el úszni Tatabányán, tizenkét évesen már ifi bajnok volt. Keserű Alajos, Hunyadffy István, Sárosi Imre és Bakó Jenő volt a mestere. A kiváló úszónőnek a fő száma a 100 és 200 méter mell volt. 1950-ben 21 évesen szerezte első bajnoki címét, melyet 1960-ig további 20 követett. Kilenc országos csúcsot úszott. 1953-ban és 1954-ben két világcsúcs részese volt a 4 x 100 méteres vegyesváltó tagjaként! Három olimpián vett részt, Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában, 4., 5. és 6. helyezéseket szerzett. Az 1954-es a torinói Eb-n 200 méter mellen felállhatott a dobogó legalsó fokára, bronzérmes lett. 1962-ben szerepelt utoljára országos bajnokságon, ekkor tagja volt a lipcsei Eb-n negyedik helyezett vegyes váltónak is. 2:52.4-es országos csúcsát évekig nem tudták megdönteni. Világ- és Európa-csúcstartó volt 4x 100m vegyesváltóban 1953-ban (5:10.8, 5:09.2) és 1954-ben (5:07.8.). Csúcsai 100 mellen 1959 és 1960 között 1:22.7/1:20.5, 200 mellen 1959 és 1961 között 2:56.9/2:52.5. 1951 és 1962 között volt válogatott kerettag, az FTC örökös bajnoka. Visszavonulása után 1962-ben egy ideig az FTC-ben edzősködött, majd a Bp. Spartacushoz került, ahol a legfiatalabbak edzéseit irányította. Élete legnagyobb eredményére így emlékszik vissza:
Világéletemben balszerencsés versenyző voltam. Csodálatos edzéseredményeimet soha nem tudtam versenyen megismételni, lámpalázam erősen gátolt. Helsinkiben jó formában úsztam, a 200 méteres mellúszásban a győztes Székely Éva és a második helyezett Novák Éva mögött egyszerre csaptam a célba a brit Gordonnal. Akkor még nem volt célfotó, nem volt újraúszás, nem hirdettek két harmadik helyezettet. Elegáns urakból álló bizottság döntött, és 5:3 arányban a brit kislányt hozták ki győztesnek. Időeredményünket azonosnak ítélték, de hát kell-e mondanom, hogy micsoda különbség van egy olimpiai érem és egy negyedik hely között?
“„