Madarász

Csilla

Édesanyja özvegyként nevelte három gyermekét, Csilla volt köztük a legidősebb. Tízévesen a lágymányosi Duna-ágról tért haza, ahol az úszómester azt mondta neki, nagyon jó a vízfekvése, ússzon rendszeresen. Nem volt kedve hozzá, de édesanyja rábeszélte. Így kezdődött a víz és Madarász Csilla rendszeres kapcsolata.

Még Bajnógel Csillaként mutatta be a Népsport 1960. január 3-án a magyar női gyorsúszás 16 éves nagy reménységét. Nem véletlenül, hiszen bakfisként tagja volt az 1958-as budapesti Eb-n hatodik gyorsváltónak, 1960-ban pedig tényleg robbantott, de – édesanyja nevét felvéve – már Madarász Csillaként: 100 és 400 méter gyorson (a 200-as versenyt nem írták ki), valamint 100 méter háton is megnyerte a felnőttbajnokságot, 100 gyorson háromszor, 200-on egyszer döntötte meg a magyar rekordot – a rövidebbik távon elért 1:02.8 és 1:02.5 egyben a legjobb európai eredmény is volt! Januárban azt álmodta, hogy bejutott a római olimpia fináléjába, és „látomása” valóra vált. Egyrészt tényleg ott lehetett augusztusban (immár 17 évesen) az olasz fővárosban, másrészt nemcsak bekerült a fináléba, hanem az igen értékes ötödik helyet szerezte meg. A 4 × 100-as gyors- és vegyes váltóval elcsípett negyedik, illetve hatodik hely volt a ráadás.

Amilyen nagy lendületet kapott pályája 1960-ban, olyannyira fékeződött le a következő két évben. 1962-ben például csaknem három másodperccel tudott rosszabbat legjobb idejénél, eredményességét gyakori betegeskedései is gátolták. A lipcsei Európa-bajnokságon ugyan bekerült a döntőbe, de 1:05.1-gyel csak a hetedik helyen végzett – legjobbjával simán győzött volna, hiszen az aranyéremhez 1:03.3 is elég volt Heidi Pechsteinnek. Mégsem maradt érem nélkül, a gyorsváltó harmadik embereként a dobogó harmadik fokára állhatott. Szerencsére 1964-re összeszedte magát, és a tokiói olimpián kiválóan teljesített 100 gyorson: az előfutamban beállította az országos csúcsát (1:02.5), az elődöntőben pedig megjavította (1:02.4), és ugyanennyi idő alatt végigsprintelve a távot a hatodik helyet szerezte meg a fináléban – ezzel a második legjobb európainak mondhatta magát. A gyorsváltó is kitett magáért, országos csúcsot repesztve mindössze egytized másodperccel maradt le a bronzéremről az Európa-rekorddal kirukkoló hollandok mögött. Vegyes váltóban hetedik hely jutott volna, de Madarász előbb indult, ezért utólag kizárták a magyar stafétát.

Madarász Csilla 18 évesen, 1961 novemberében feleségül ment a nála hat évvel idősebb Dobai Gyulához, a legjobb magyar férfi sprinterhez, aki hozzá hasonlóan 1960-ban és 1964-ben is olimpiai döntőt úszott 100 gyorson. Férjét valaki beárulta, és 1966 áprilisában devizabűntett, valamint üzérkedés miatt kétéves börtönbüntetésre ítélték; míg Madarásztól – aki edzőt akart váltani – megvonták a válogatottaknak járó munkahelyi kedvezményt. Ebben a helyzetben az 1965-ös budapesti universiadén szerzett három aranya (100 méter gyors és a két váltó) sem nyomott annyit a latban, hogy ne pályafutása befejezése mellett döntsön 22 évesen. Öt évig Tatabányán edzősködött, ugyanakkor 1969–1970 fordulóján kedve lett újrakezdeni az úszást – elszántan vágott bele, de két hónap után egy orvosi vizsgálat kiderítette, hogy rossz a veséje. Két sportszakmai diplomával a zsebében inkább kitanulta a kozmetikusszakmát, saját üzletet vezetett, második házasságából két gyermeke született. A Ferencváros örökös bajnoka 2021 szilveszterén hunyt el.

• Arcanum Újságok • olympedia.org • Bakó Jenő – Serényi Péter: Hetvenöt év (Sportpropaganda, 1982)