Cseh

László

Tízévesen, a Bp. Építőkben kezdett versenyszerűen úszni (Fiedler Ottó fedezte fel talentumát), 14 esztendősen, 1966-ban csodagyereknek kiáltották ki. Az első ifjúsági Eb-n, 1967 augusztusában Linköpingben országos ificsúccsal nyert 100 méter pillangón, miután legerősebb számaiban, 100 háton és 200 háton ezüstérmes (ezzel az ifjúsági Eb-k első magyar érmesének vallhatta magát), illetve ötödik lett. A rövidebbik távon a következő évtől uralta a magyar felnőttmezőnyt, 1973-ig sorozatban hatszor győzött a bajnokságon, közben nyolcszor faragott a fennálló hazai rekordon – 1971 augusztusában első magyarként törte át az egyperces határt! A hosszabbik távon csak 1972-ben diadalmaskodott, és egy alkalommal ért csúcsot az eredménye. Linköpingi ifjúsági sikerének zamatát az adja, hogy felnőtt-ob-n pillangón sosem akasztottak a nyakába aranyat.

Különleges tehetségét nem tudta kamatoztatni a világversenyeken, amiben nagyban közrejátszott a balszerencse. Mindössze 16 évesen bemutatkozhatott az olimpián, 1968-ban Mexikóvárosban 100 háton 1:04.6-tal kiesett az előfutamban (1:01.8-cal tartotta a magyar rekordot), és nem jutott be a döntőbe a 4 × 100 méteres vegyes váltó tagjaként. Sikertelenségét azzal magyarázta, hogy rengeteget bajlódott a vérnyomásával: „Magas volt, ha edzettem, még magasabb, ha pihentem.” Az 1972-es játékokra az érem reményében utazott el, de az akadályok ezúttal sem hiányoztak. Egy hónappal a verseny előtt betegséggel küzdött, és a „furunkulusok ellen szedett gyógyszerek legyengítették” – szólt a híradás 1972. augusztus 13-án, az utolsó felkészülési verseny után. A baj nem járt egyedül: a helyszínen, mindössze három nappal a 100 méter hát előfutama előtt, séta közben kificamította a bokáját, emiatt dagadt lábbal, novokaininjekcióval ugrott a medencébe – és 1:01.63-at úszva csak harmadik lett, így nem jutott tovább. A vegyes váltó érdekeit szem előtt tartva a 200 métertől visszalépett, a stafétával pedig a 8. helyen végzett. Pályafutásába egyetlen világbajnokság, az 1973-as belgrádi fért bele, itt érte el legjobb világversenyes helyezését: ötödik lett 100 háton.

Az 1974-es Európa-bajnokságon nem került be a döntőbe, az idény végén lemondta a válogatottságot, majd a hangulatán sokat rontott az 1975-ös magdeburgi belügyi szpartakiád drámai versenyepizódja: a győztessel fej fej mellett haladt a 100 méter hát fináléjában, egyszerre csaptak célba, ám az ő órája nem állt meg, mert ujjai nem érték el a falat (vagy alig érintették). Csak akkor állt le az időmérő, amikor szusszanásnyi idő után felkapaszkodott a rajthelyre. Ugrott a győzelem vagy a második hely, csak nyolcadik lett. Ezek után – 23 évesen! – elhatározta, hogy befejezi a versenyzést, egyúttal kacérkodott a vízilabdával. Csábították klubja, az Újpesti Dózsa Sárosi László vezérelte csapatába, de nem csinált pólókarriert. A Cseh László nevet fia helyezte vissza az úszás világtérképére, ki ne tudná, hogy az ifjabb Cseh Laci négyszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes, valamint világ- és Európa-bajnok.

• Arcanum Újságok • olymedia.org • Bakó Jenő – Serényi Péter: Hetvenöt év (Sportpropaganda, 1982)