Kezdetek
Az akaraterő példaképe Aranyos István. A Bp. Honvédban ismerkedett meg a versenytornával, ahol Farkas Béla irányította az edzéseit.
Pályafutása
Pályafutása alatt több magyar és mesterfokú bajnokságot nyert. Majd egy évtizeden keresztül állandó sikeres tagja volt a magyar válogatott csapatnak. A Bp. Honvéd örökös tagja címmel tüntették ki. Mindent képes volt a győzelem szolgálatába állítani.
Nagy küzdő volt
Ő nemcsak a teremben volt nagy küzdő, a magánéletében is hihetetlen fegyelmezetten készült a sikerre. Az 1964. évi mesterfokú bajnoki cím elnyerése annak ellenére meglepte a szakembereket, hogy Aranyos korábbi versenyteljesítményei már sejtették a helycserét az élvonalban. Ezzel korszakváltás kezdődött a férfi tornában. Egy fiatal tornász példát mutatott arra, hogy hihetetlen munkabírással, fanatikus hittel és győzni akarással a legjobbá válhat. Két olimpián is képviselhette a magyar torna sportot. 1964-es tokiói és az 1968-as mexikói olimpián is a csapat egyik legjobbja volt.
Aktív pályafutása után
1959 és 1963 között gépészmérnökként dolgozott. 1974-ben a Testnevelési Akadémián szerzett edzői oklevelet, és előbb a Budapest Honvéd, majd az Újpest edzőjeként dolgozott. Az olimpiai jelvények szenvedélyes gyűjtőjeként többször részt vett a Magyar NOB és az Olimpiai Akadémia gyűjtőtalálkozóján. Sportszerű életmódja ellenére szív rendellenesség miatt 2003-ban sikeres szív transzplantáción esett át. 80. születésnapját is tele derűvel ünnepelte meg.