Bevezetés
Csányi Rajmund 1936-ban született Bukarestben, Sántha Lajos tanítványa volt, akivel a Testnevelés Főiskolán találkozott hallgatóként.
Sportsikerek
A TF elvégzése után a Bp. Honvéd versenyzője lett. Kitűnő technikai felkészültséggel és eleganciával mozgott a szereken. Tornája üde színfolt volt nemcsak a magyar mezőnyben, hanem világviszonylatban is. Talán ha akkor egy sikeres japán csapatban versenyez – ahogy azt sokan mondták -, akkor a nemzetközi karrierje magasabb ívű lehetett volna. Ne feledjük, hogy az 50-es évek szabályai szerint a szerenkénti fináléban nem korlátozták egy-egy nemzet tornászainak a részvételét. Így a jó versenyzőkkel rendelkező csapatok tagjainak eleve több esélyük volt bekerülni a döntőkbe.
KSI alapítója
l963-ban hozták létre a Központi Sportiskolát, a női és a férfi tornászok egyik legeredményesebb utánpótlás műhelyét. Kitűnő tornászok - majd versenyzői pályafutásukat befejezve - nagyszerű edzők kerültek ki a KSI-ből. A szakmai munka irányításával Csányi Rajmundot bízták meg. Csinyi – ahogy sportberkekben hívták – versenyzőként, edzőként, szakvezetőként meghatározó szerepet töltött be a sportiskola életében. Fiatal szakembereket, TF-es hallgatókat gyűjtött maga köré. A sok-sok válogatott tornászt nevelő utánpótlás szakosztály edzői voltak - az „ŐS KSI”- s edzői voltak a teljesség igénye nélkül: Leopold József, Ecseki Kálmán, Müller Mária, Horváth Balázs Vereckei István, Kiss Erika (balett-tanár), Kertész Aliz, Maráczi Márta, Tóth Ernő, Rusznák Tibor, Haraszisz Kosztakisz, Bánrévi Imre, Király Sándor, Laufer Béla, stb.
A KSI mintájára sorra alakultak meg a nagyobb egyesületek torna szakosztályainak sportiskolái. Ezeknek a sportiskoláknak - hasonlóan a KSI-hez – , az volt feladatuk, hogy egy kiválasztási folyamaton keresztül megszűrjék a tornára alkalmas gyerekeket. Harmath József és Csányi Rajmund dolgozta ki azt a sportiskolai tornatantervet, amely e rendszer alapját képezte.