Sportpályafutása
Budapesten született Fürst Zsigmond magántisztviselő és Temmer Adél zongora tanár gyermekeként. A fővárosi Jurányi utcai Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1941-ben. Viszonylag később kezdett el a sakkjátékkal ismerkedni. Már 28 éves, amikor először ül a sakktábla mellé. A fejlődése rohamos: Budapest bajnok (1951, 1952), sokszoros magyar női bajnok (1954, 1956, 1962, 1965, 1966, 1975, 1976), közben világbajnokjelölti tornák résztvevője (1955, 1959, 1961, 1964). A magyar női sakkmesteri cím büszke birtokosa lett 1955-ben, még abban az esztendőben női nemzetközi mester, 1982-től nagymester. A később bevezetett szenior világbajnokságon a férfiak között a legeredményesebb nő, amelyért aranyérmet kapott 1991-ben. Ezt a teljesítményt megismétli 1992-ben a női mezőnyben és lesz az első női szenior világbajnok. A magyar levelezési sakkozásban is sikeres, 1966/67-es évben a női bajnoki címet hódítja el. Több néven versenyzett hoszú pályafutása során: 1951-1958 között Kertész Béláné, 1958-1971 között Karakas Gyuláné, 1971-1984 között Karakas Éva, 1984-1995 között Dr. Ladányi Ferencné.
Edzőként és sakkíróként
Nemzetközileg elismert versenyzői pályafutása közben nagyon lelkesen foglalkozott a fiatalok több korosztályával. Nevelő edzői munkásságának legszebb példái a hölgyek között: Ivánka Mária, Dr. Kas Rita, Kurucsai Ilona, Polgár Judit, Zsófia, Zsuzsa, Dr. Zsögöny Ilona, a férfiak közül Forgács Gyula, Kállai Gábor , Pintér József. Sokat tett a sakkjáték népszerűsítéséért. Oktatóként nagyon széles kört ért el a televízióban tartott előadássorozataival 1966-1983 kötött. A TV-ben “Támadás a király ellen”, "Csata fekete fehérben” (1966—83) című műsorával nívó díjat is nyert. Könyve a “Támadás a király ellen” többször utánnyomásra került. Szakcikkeit pedig a Magyar Sakkélet (1954-1977), a Sakkélet (1985-1992), a Nők Lapja rovataiban olvashattuk.