Visy

István

Visy István katonai középiskolába járt. Tanulmányait a Ludovika Akadémián folytatta, ahol 1928-ban avatták tüzér szakon. Tüzértisztként teljesített szolgálatot Pécsett. 1931-ben vezényelték az Örkénytáborban lévő Lovaglótanár-képzőbe. A végzése után is a tanárképzőben maradt, mint a válogatott keret tagja. Szolgált Cegléden, Komáromban, majd sebesülten került Ausztriába, ahol 1945 májusában angol hadifogságba esett.

A háromnapos versenyben (military) 1936-ban és 1937-ben, díjugratásban 1942-ben magyar bajnokságot nyert. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben, a háromnapos verseny (military) terepén, a verseny során Legény nevű lova a lábát törte és feladta a versenyt. A lovát még a helyszínen elaltatták. Felmérhetetlen vesztesége volt maga a ló elvesztése is, de a lovassportunk – sőt az egész magyar sport – is nagy veszteséget szenvedett, hiszen ha csak végig megy a pályán, a csapat aranyérmet nyerhetett volna. A csapat (Endrődy Ágoston, Jankovich Lőrinc, Visy István) a csapatversenyben helyezetlenül végzett, mivel a bukása miatt nem értékelték az eredményüket.

Visy István a második világháború végén sebesülten került Ausztriába, ahol 1945 májusában angol hadifogságba esett. Az angol fogságban, lovastudását elismerve, mint lovastanár dolgozhatott. 1952-ben Milánóban, 1955-ben Salzburgban volt lovaglótanár. Az 1960-as római olimpián mutatták be az Amerikai Egyesült Államok Lovas Szövetsége elnökének, aki felkérte Visy-t az USA lovastusa (military) csapata edzőjének. Náluk 1961 és 1975 között volt a csapat vezetője és legnagyobb sikereként az amerikai csapat ezüstérmet szerzett az 1964-es tokiói olimpián. Visy 1977-ben nyugdíjba vonult, de ezután is közreműködött a lovasversenyek bírói testületében, kurzusokat és előadásokat tartott, szaktanácsokkal látta el a többek között a magyar lovastusa csapatot is.

1975-ben végleg letelepült Salzburgban, de még 1981-ben és 1982-ben is cikkei jelentek meg a Lovassport és lótenyésztés című magyar lapban. Az 1980-as moszkvai olimpiai felkészülésnél tapasztalatával segítette a magyar csapatot. Alezredesi rangját a rendszerváltás után, 1993-ban kapta meg. A salzburgi (Ausztria) Aigen temetőben helyezték örök nyugalomra.

Győr Béla