Katonai pályájának fontosabb eseményei
Jankovich Lőrinc édesapja jószágfelügyelőként, majd királyi jószágigazgatóként dolgozott Mezőhegyesen, így fia már gyermekorrától kezdve a lovak mellett lehetett. Érettségi után a katonai pályát választotta és 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, majd Ceglédre a 2. Huszárezredhez helyezték. 1933. október 2. és 1934. április 30. között Komáromban a lovastiszti tanfolyamon vett részt, ezután a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1934. augusztus 1-től Örkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1934. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1936. november 1-jén az olimpiai csoportba helyezték, s ezután 1940. augusztus 1-től 1942-ig a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola lovaglótanára volt. Időközben géppuskás, árkász és gáztiszti tanfolyamot is végzett. 1940. szeptember 1-jén századossá léptették elő.
1942. július 8-tól a 23. Önálló Huszárszázad parancsnokaként a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. Hazatérte után ismét, mint lovaglótanár és az olimpiai csoport vezetője volt.
Sportpályafutása olimpiai részvétellel
Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben a háromnapos lovastusa versenyen egyéni számban Irány nevű lován a 9. helyen végzett. A csapat mely a magyar lovassport egyik legjobb hármasa volt (Endrődy Ágoston, Visy István) Visy lovának lábtörése miatt visszalépett és az éremesélyes csapat végül helyezetlenül végzett.
Utolsó jelentős eredményeként 1939-ben magyar bajnoki címet szerzett a háromnapos lovastusában.
Szomorú időskor
1945-ben a Bajorországba kitelepült 8. újonckiképző Huszárszázad parancsnoka lett, majd amerikai fogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Jelentkezett a budapesti 13. Kiegészítő Parancsnokságon, ahol igazolták, majd 1947. június 12-én pedig B-listázták.
A háború után felesége révén Szatmárnémetiben telepedett le. Mint magyar nemes és egykori katonatiszt nem sok jóra számíthatott, s az sem „segített”, hogy felesége az egykori dúsgazdag birtokos Ujfalussy család leszármazottja volt. Mindenüket elkobozták. Jankovich a helyi bútorgyárban helyezkedett el fizikai munkásként, majd a városi lóistállóban dolgozott. Utolsó munkahelye a szatmárpálfalvai termelőszövetkezet kertészete volt. Szegénységben éltek, egykori katonai bajtársai próbálták segíteni őket.
Szatmárnémetiben, a Magyar utcai Református temetőben található a sírja.
Életrajz szerzője
Győr Béla