Katonai pályájának fontosabb eseményei
Jankovich Lőrinc édesapja jószágfelügyelőként, majd királyi jószágigazgatóként dolgozott Mezőhegyesen, így fia már gyermekorrától kezdve a lovak mellett lehetett. Érettségi után a katonai pályát választotta és 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, majd Ceglédre a 2. Huszárezredhez helyezték. 1933. október 2. és 1934. április 30. között Komáromban a lovastiszti tanfolyamon vett részt, ezután a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1934. augusztus 1-től Örkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1934. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1936. november 1-jén az olimpiai csoportba helyezték, s ezután 1940. augusztus 1-től 1942-ig a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola lovaglótanára volt. Időközben géppuskás, árkász és gáztiszti tanfolyamot is végzett. 1940. szeptember 1-jén századossá léptették elő.
1942. július 8-tól a 23. Önálló Huszárszázad parancsnokaként a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. Hazatérte után ismét, mint lovaglótanár és az olimpiai csoport vezetője volt.
Sportpályafutása olimpiai részvétellel
Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben a háromnapos lovastusa versenyen egyéni számban Irány nevű lován a 9. helyen végzett. A csapat, amely a magyar lovassport egyik legjobb hármasa volt (rajta kívül Endrődy Ágoston és Visy István alkotta) Visy lovának lábtörése miatt visszalépett és az éremesélyes csapat végül helyezetlenül végzett. Jankovich Lőrinc az utolsó jelentős eredményeként 1939-ben magyar bajnoki címet szerzett a háromnapos lovastusában.
Szomorú időskor
1945-ben a Bajorországba kitelepült 8. újonckiképző Huszárszázad parancsnoka lett, majd amerikai fogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Jelentkezett a budapesti 13. Kiegészítő Parancsnokságon, ahol igazolták, majd 1947. június 12-én pedig B-listázták. Később felesége révén Szatmárnémetiben telepedett le. Mint magyar nemes és egykori katonatiszt nem sok jóra számíthatott, s az sem „segített”, hogy felesége az egykori dúsgazdag birtokos Ujfalussy család leszármazottja volt. Mindenüket elkobozták. Jankovich a helyi bútorgyárban helyezkedett el fizikai munkásként, majd a városi lóistállóban dolgozott. Utolsó munkahelye a szatmárpálfalvai termelőszövetkezet kertészete volt. Szegénységben éltek, egykori katonai bajtársai próbálták segíteni őket. Szatmárnémetiben, a Magyar utcai Református temetőben található a sírja.
Forrás
• Győr Béla: Magyar lovasok az olimpiai játékokon
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
• Szent György, 1944 (20. évfolyam, 17-18. szám)
