Katonai pályájának fontosabb eseményei
Magasházy László a Székesfehérvári Cisztercita Gimnáziumban tanult 16 éves koráig. A Veszprémi Davidicum Internátusban tett érettségi vizsgát. Később Keszthelyen, a Premontrei Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, mint joghallgató tanult. A hadseregbe, mint önkéntes került, 1903-ban lett hivatásos hadapród. 1905-ben lovas tüzér hadnagy lett. Jaroslauban, Bécs mellett Schlosshoffban, majd Budapesten, a 4. Lovas Tüzér Osztálynál teljesített szolgálatot. A bécsi Lovagló Tanárképző Intézet növendéke lett. A mozgósítás után 51 hónapig az arcvonalban szolgált megszakítás nélkül. A Császári és Királyi 10. Lovas Hadosztály 4. Lovas Tüzérosztálynál szakasz, üteg majd osztályparancsnok. 1919-ben Horthy szárnysegédje, 1920-ban Kormányzói szárnysegéd Szegeden. 1925 és 1935 között a budapesti 1. Lovas Tüzérosztály felállításában vett részt, majd ott szolgált. 1935 és 1938 között a lópótlás felügyelője a Honvédelmi Minisztériumban, majd 1938 és 1944 között országgyűlési képviselő volt. Régi nemesi család sarja, aki kitűnően beszélte a német és lengyel nyelvet. Lovaglásban és lótenyésztésben nemzetközi viszonylatban elismert szaktekintély, földbirtokos, római katolikus vallású, az Országgyűlésben a Magyar Élet Pártja képviselője volt. Mindezek mellett a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségének Intéző Bizottságának tagja, elismert lószakértő, az Országos Lótenyésztő Bizottság, és a Fejér-vármegyei Lótenyésztési Bizottmány tagja volt.
Sportpályafutása olimpiai részvétellel
1932-ben és 1934-ben díjlovaglásban magyar bajnoki címet szerzett. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben Tücsök nevű lován egyéniben a 17., csapatban pedig a 6. helyen végzett. Az olimpiát követően a díjlovagló csapatban elért eredménye elismeréseként a magyar királyi honvédelmi miniszter dicséretben részesítette. Nyugdíjazása után a lovas mérkőzések vezetője és éveken át díjlovaglás championja volt.
Utóélete
Vitézi törzskapitány, a Sportbajnoki Jelvény tulajdonosa. Honvéd vezérőrnagyként vonult nyugállományba. 1946-ban a budapesti népbíróság népellenes vádakkal ítélte életfogytig tartó börtönbüntetésre az 1919-es proletárdiktatúra leverésében tanúsított vezető szerepéért, baracskai földbirtokát és otthonát elkobozták, családját elűzték. A rendszerváltás után a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megsemmisítette az 1946-os népbírósági ítéletet.
Baracskán, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Életrajz szerzője
Győr Béla