Úszóként kezdte
Barcza Elemér a gimnáziumot Keszthelyen végezte, az úszás és Balaton szeretete egész életét végig kísérte. Sportpályafutását is 1927-ben a MÚE, majd a BEAC úszójaként kezdte. 1928-ban katonai pályára lépett. 1931–1932-ben végezte el az örkénytábori Lovagló Tanárképző és Hajtóiskolát.
Katonai pályájának fontosabb eseményei
1928. augusztus 20-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát, és tüzértisztként szolgált 1928 és 1931 között. 1931–1932 között végezte az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolát. 1933. augusztus 1-től a 2. Tüzérosztálynál, 1934. július 1-től az 1. Gyalogezrednél, 1937. augusztus 1-től az 1. Tüzérosztálynál Budapesten, 1940. december 1-től a hajmáskéri Tüzér Gyakorló és Kiképző Tábor állományában, 1941. október 1-jétől a Tábori Tüzér Lőiskola állományában, szintén Hajmáskéren, majd 1944. július 1-től a losonci 21. Tábori tüzérosztálynál szolgált. 1928. szeptember 1-jén főhadnaggyá, 1939. május 1-jén századossá, majd 1943. augusztus 1-jén őrnaggyá nevezték ki. Kitüntetései: Magyar Koronás Nagy Aranyérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem; Nagy Honvéd Sportügyességi Jelvény (1943).
Lovasként az olimpiára is eljutott
1936-ban díjugratásban indult a berlini nyári olimpián. Az egyéni versenyben Kópé nevű lova háromszor is ellenszegült, így a versenyből kizárásra kerültek. Katonai szolgálata mellett ezután is kapcsolatban maradt a lovassporttal és részt vett az 1940-es olimpiára készülő lovascsapatok felkészítésében.
A második világháború után
A második világháború végén amerikai hadifogságba esett. Pár hónap után szabadon engedték és kivándorolt. Párizsban fotóriporterként dolgozott, kedvenc témái a lóversenyek voltak. 1948-ban Argentínába ment, ahol birtokot vett, és lovakat képzett ki díjugratásra. A kiképzett lovakat dél-amerikai országokba (Chilébe, Bolíviába, és persze Argentínába) adta el. Az üzlet igen sikeres volt. Később feladta ezt a vállalkozását és Buenos Airesbe költözött, ahol lovaglótanár lett. Tanított a Club Alemaniánál és a Club Hipicóban. Az 1970-es évek végén vonult nyugdíjba. Buenos Airesben (Argentína) hunyt el 1987. július 13-án. A hamvait végakaratának megfelelően Keszthelyen, a Szent Miklós temetőben (V. parcella, 2. sor, 1. sír) helyezték örök nyugalomra.
Forrás
• Győr Béla: Magyar lovasok az olimpiai játékokon
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
• Kis János: Zalai sporthistória (Nagykanizsa, 2015)
