A Törekvés sportolójaként került ki az olimpiára
Teiszenberger Ignác István a Kispest-Szent-Lőrinczi Kerékpár Kör versenyzőjeként kezdte sportpályafutását. 1903-ban a Pilisvörösvár és Piliscsaba között tréning közben súlyos balesetet szenvedett, ami után két évre kénytelen volt felhagyni a versenyzéssel. 1912-ben a Törekvés versenyzőjeként megnyerte mindkét olimpiai próbaválogatót, az elsőt a Budapest-Gyöngyös-Budapest, a másodikat a Budapest-Eger-Budapest távon. Ezek eredményeképpen indulhatott a stockholmi olimpia országúti versenyében. Az olimpián országúti egyéniben a 75., csapatban pedig a 12. helyen végzett. Kerékpáros pályafutása mellett atlétaként is igazolt versenyző volt. Az I. világháború alatt a császári és királyi 6. vártüzérezred kötelékében szolgált. 1915-ben, Przemysl második ostroma után orosz hadifogságba esett. Utána évekig a mai Kazahsztán, majd Türkmenisztán területén található hadifogolytáborokban raboskodott. Hazatérése után, 1922-től a Lőrincihez tartozó Selypi Cukorgyárban dolgozott vasesztergályosként. 1931-ben Tárnokra magyarosította a nevét. Utolsó éveiben feleségével együtt Vecsésen élt.
Forrás
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
• Pesti Hírlap, 1903. augusztus 31.
• Kerékpár Sport, 1964., 4. szám
• A leszármazók közlése