Wichmann társa
Tizenhét éves volt, amikor kenuzni jelentkezett az MHSZ-ben Nánássy András edzőnél. A sportágban feltűnően alacsony termetű volt, állóképességének és a klasszikus magyar stílus elsajátításának köszönhette jó eredményeit. Legnagyobb sikereit Wichmann Tamás oldalán érte el páros kenuban: az 1967-es duisburgi Európa-bajnokságon újoncként - párosban - aranyérmes lett 1000 méteren. Az 1969-es Eb-n egyes kenuban második lett. Egy olimpián vett részt, 1968-ban ezüstérmet szerzett a kettősük.
“Gyenge időt mentünk a döntőben. Nekünk is csalódás volt. A végét már nem is bírtam, fájtak az ízületeim, a lábaim, nem tudtam csak az evezésre koncentrálni, ami óhatatlanul elvitte az erőt. Nyerni akartunk, de a románokat nem tudtuk megfogni. A többieket igen, szépen jöttünk fel, de az első helytől távol voltunk. Rágódtam eleget azon a versenyen, sokáig bántott” – nyilatkozott évekkel később a mexikói ezüstéremről Wichmann Tamás.
Későn kezdte és korán fejezte be
Az Apónak becézett - talán korai kopaszsága miatt ragadt rá ez a név - Petrikovics képzőművészettel is foglalkozott, a Bp. Honvéd néhány versenyén az általa készített plaketteket kapták a győztesek.
“A válogatott mellett dolgoztam, amikor az 1969-es moszkvai Európa-bajnokság után megkeresett Wichmann Tamás, hogy velem szeretne készülni a továbbiakban. Hozta magával Petrikovicsot is, így lettem az edzőjük 1970-71-72-ben. Az 1971-es világbajnoki győzelmüket olyan fantasztikus időeredménnyel érték el, hogy tíz évig senki sem nem tudta túlszárnyalni. Összeszokott páros volt az övék, Tamás elöl húzott, Petrikovics hátul kormányzott. 1971-ben gyermeke született, utána már nem tudott intenzíven edzeni, a dunavarsányi edzőtáborból is állandóam hazajárt. Későn kezdett kenuzni, és hamar véget ért a pályafutása. Az 1972-es olimpián tartalék volt, és 1973-ban már nem versenyzett” – emlékezett Petrikovics Gyulára egykori edzője, Dávid Géza.