Mohácsi

Ferenc

Korának kiemelkedően sokoldalú sportolója a Sashalmi Atlétikai Sport Club labdarúgójaként kezdte, és a Budapest ifjúsági válogatottságig vitte. A II. világháború után bokszolni is elkezdett, közben a BKV elődjéhez, a Beszkárthoz került műszerészinasként, és ott folytatta a futballt. Ebben az időszakban az egyik munkatársa hívta el kajakozni, nem sokkal később felhagyott a labdarúgással. A kajakban hamar sikeres lett, 1948-ban – ifiversenyzőként – tagja volt a londoni olimpiára készülő válogatottnak, de nem jutott ki a játékokra. Első nemzetközi versenyén, 1949-ben, Poznanban, tagja volt két ezüstérmes egységnek is. Időközben kiegészítő sportágként síelni kezdett. Váltóban és csapatban is hazai bajnok lett, és téli háromtusában is gyűjtött országos bajnoki címeket (egyéni, 1952 és 1957; csapat, 1955). 1949 és 1955 között a síválogatott-keretnek is tagja volt. Kajakosként ugyanakkor az 1952-es olimpiáról is lemaradt, miután inkább 500 méteren volt erős, Helsinkiben azonban ezer- és tízezer méteres viadalokat rendeztek. Ezt követően sorra nyerte fél kilométeren a párosversenyeket és -válogatókat Wágner Ferenccel, mégis Sován András ült a helyén a sportág hazai történetének alapvető fontosságú megméretésén, az 1954-es maconi világbajnokságon.

A kenuzás igen távol állt tőle, egy váratlan történés eredményeként azonban szakágat váltott. A Maconban Wieland Károllyal C–2 10 000 méteren győztes Halmay József ugyanis nem jött haza egy 1955-ös bécsi nemzetközi viadalról. Miután Wieland nem talált magának párostársat, Szabó Ferenc, a válogatott kenuedzője javaslatára Mohácsi térdelt be mellé a pároshajóba. Noha mindig kajakozni szeretett, végül kenusként valósította meg az álmát: az 1956-os melbourne-i olimpián a dobogóra állhatott, miután Wielanddal C–2 1000 méteren bronzérmet szerzett. 

Ausztráliából hazatérve kenulapátot többé nem fogott a kezébe, viszont kajakosként két évig még versenyzett, miközben már edzősködött is. Ezután a motorcsónaksportban is kipróbálta magát; 1959-ben 250 köbcentis kategóriában országos bajnok lett. Ott bábáskodott a magyar búvársport születésénél is. A Magyar Honvédelmi Szövetségnél volt a búvárszakosztály szakágvezetője, és a Magyar Könnyűbúvársport-szövetség főtitkári teendőit is ellátta 1968 és 1989 között. 1972-től 1989-ig a Víz alatti Tevékenységek Világszövetségének (CMAS) végrehajtóbizottsági tagja volt, továbbá nemzetközi versenyellenőr. Műszerész végzettsége mellé 1966-ban a Testnevelési Egyetemen szerzett tanári diplomát.  A kajakozás örök szerelem maradt az életében, a legutóbbi időkig indult masters versenyeken, és rendre meg is nyerte a kategóriáját.