Két olimpián és három világbajnokságon is játszott
Barcza Miklós sportszereplését 1922-ben a BBTE gyeplabdájózaként kezdte. 1926-ban próbálta ki a jégkorongot és 1928-ban a St. Moritz-i olimpián már, mint hátvéd szerepelt, a magyar csapat három vereség után összesítésben a 11. vagyis az utolsó helyen végezett. A BBTE csapatával kétszer nyert bajnoki címet (1941, 1943).
A magyar válogatottban 55-ször szerepelt. A vb-ken két ötödik (1934, 1937) és egy hatodik helyezés (1930) részese volt. Az Eb-ken egy bronzérmet nyert (1934), továbbá egy negyedik (1937), három ötödik (1930, 1936, 1939) és egy hatodik helyezést (1938) elért csapatban játszott.
Az 1936. évi, Garmisch-Partenkirchenben rendezett téli olimpiai játékokon ismét szerepet kapott a jégkorongtornán, ahol a magyar csapat összesítésben a 8. helyen végzett.
Pályafutása végén a magyar válogatott kapitánya is volt. 1938-ban elnyerte a Magyar Korcsolya Szövetség aranyjelvényét. Polgári foglalkozása postatiszt volt és mint a Postás SE teniszezője is a legjobbak közé tartozott.
Nagyon fiatalon elvitte a szíve
Tragikusan fiatalon, alig több mint 40 évesen kézilabdázás közben hirtelen szívéhez kapott, összeesett és mire orvos érkezett, meghalt. A Magyar Jégkorong Szövetség 2014-ben posztumusz beválasztotta a magyar jégkorong sport Hírességek Csarnokába (Hall of Fame).
Forrás
• A Jég című folyóirat korabeli lapszámai - kiadta a Budapesti Korcsolyázó Egylet,
• Magyar Jégkorong Szövetség: "Jéghokki" - a magyar jégkorong története (1927-2017),
• https://www.jegkorongszovetseg.hu/hiressegek-csarnoka,
• Dr. Pásztor György hagyatéka, Regős Péter, Szoboszlai Roland, Kramer Ádám jegyzetei, valamint a még élő sportolók beszámolói,
• http://www.olympedia.org/,
• https://www.hockeyarchives.info/register
• http://www.jegkorongblog.hu
