Az első csapások, és az egyesületek sora
1962-ben szülővárosának evezős klubjában, akkori nevén a Váci Vasas, majd Váci Hajó SE-ben kezdett el evezni, Vári Gábor tanítványaként. 1973-ig maradt e klub versenyzője, ahol 1964–66 között Bartók Ernő, 1967-től Ribáry Zoltán voltak edzői. 1974-ben átigazolt a budapesti Vasas SC-be, itt 1977-ig Lukachichné Bertényi Hanna, egykori Európa-bajnoki érmes vezette felkészüléseit.1978–1981 között az MTK-VM színeiben versenyzett Ribáry Zoltán szakedző irányításával.
Nemzetközi sikerei, hazai eredményei
1972-ben ölthette először magára a válogatott mezt, mindjárt egy ígéretes eredménnyel kezdődött 1980-ig tartó, folyamatos kerettagsága: a brandenburgi Európa-bajnokságon IV. helyen végzett nyolcast erősítette, amit 1973-ban megismételt a moszkvai Európa-bajnokságon. 1974-ben a luzerni és 1975-ben a nottinghami világbajnokságon VII. helyezést ért el szintén a női nyolcas tagjaként. Pályafutása legjelentősebb eredményét az jelentette, hogy 1976-ban Montreálban, azon az olimpián, melyen először vehettek részt női evezősök, Kéri Judittal az oldalán kormányos nélküli kettesben képviselte Magyarországot és a XI. helyen értek célba. 1979-ben a bledi világbajnokságon V. helyen végzett négypárevezősben (Kosztolányi Kamilla, Gyimesi Valéria, Kéri Judit, korm. Nagy Erzsébet), ugyanez az összetételű csapat 1980-ban a moszkvai olimpián azonban nem került döntőbe. 1981-ig tartó versenyzői pályafutása alatt 13 felnőtt magyar bajnoki címet nyert el: kormányos nélküli kettesben (4), kormányos négyesben (4), négypárevezősben (3) és nyolcasban (2).
Családi helyzete
1967-ben kötött házasságot Ribáry Zoltánnal, edzőjével, 1981-ig tartó házasságukban egy gyermekük született, Zoltán (1968).
Sportvezetőként
Versenyzői évei alatt különböző vállalatoknál különféle adminisztratív munkakörökben dolgozott, ahol ún. sportállással biztosították számára az élvonalbeli sportolást. A versenyzést abbahagyva 1981–1989 között az MTK evezős szakosztályának technikai vezetője volt, a munka mellett továbbtanult és 1984-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői képesítést nyert. 1982 és 2013 között visszatért a versenyzéshez is, veterán korcsoportban egy-, két- és négypárevezősben, négyesben és nyolcasban állt rajthoz a hazai és nemzetközi masters regattákon. 1986-tól 2002-ig országos minősítésű versenybíróként, az 1995–1996 években a Magyar Evezős Szövetség sportmunkatársaként vette ki a részét sportágunk működtetésében.
Edzői tevékenysége és sikerei
1997. január 1-jétől kezdődően visszatért szülővárosába és a Vác Városi Evezős Club utánpótlás korú lányversenyzőit edzette 2014-ig. A megszámlálhatatlan bajnoki cím mellett a serdülő korúakat a nemzetközi megmérettetésen, az Olimpiai Reménységek Versenyén dobogós helyezések eléréséhez is segítette: női négypárevezős I. (1997), női kétpárevezős I. (2002, 2010), női kétpárevezős II. (2001, 2009). Évek kutatómunkájával összegyűjtötte, megírta és megjelentette klubja történetét A váci evezés évszázada 1899-1999 címmel (Nalors Grafika Kft., Vác 1999.). Az edzősködést 2014-ben felváltotta a VVEC irodavezetői tisztsége, amit a mai napig is nyugdíjasként végez.
Elismerések
1973-ban a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést kapott. Több évtizedes sporttevékenysége elismeréséül 2010-ben Magyar Sportért Emlékérem Ezüst Fokozata miniszteri elismerésben részesült.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/424.o.);
• Ribáryné Pál Katalin adatközlései, 2010, 2023.