Sportágválasztás apai segítséggel
A tekesportban versenyzőként, edzőként és versenybíróként jártas édesapja kapcsolatai révén lett belőle evezős, mert szabadban, természetben űzhető sportágat szeretett volna választani. Első látogatásakor a VM Csemege úszóháza mellé kikötött fa tantutajon kellő kitartással evezett ahhoz, hogy bebizonyítsa elszántságát. Varró Imre volt a nevelőedzője, majd Hortobágyi Miklósnak köszönheti megerősödését, technikai fejlődését és a válogatott szintre jutását. 1973-ban a klubot összevonták az MTK-val, de eddigre már be is került a válogatottba, ahol Bertényi Hanna, majd Ballya Hugó, egykor Európa-szintű versenyzők vezették felkészülését. 1976-ig tartó versenyzői pályafutása alatt több bajnoki helyezés mellett egy országos bajnokságot nyert, 1975-ben nyolcasban.
A válogatottsággal keserű tapasztalatok is jártak
1972-ben került be először a válogatott nyolcasba, a Hortobágyi Miklós által felkészített csapat – Bugyi Ágnes, Schwender Zsuzsanna, Horváth Ágota, Ribáryné Pál Katalin, Juhászné Erdős Györgyi, Gavenda Margit, Bán Ágnes, Kaszás Éva, kormányos Lévay Erzsébet – a brandenburgi Európa-bajnokságon negyedik lett. 1973. augusztusában a moszkvai Eb-n ugyanezt a szép eredményt érte el a Bertényi Hanna által edzett, kissé megváltoztatott egység: Bugyi Ágnes, Serly Beatrix, Horváth Ágota, Ribáryné Pál Katalin, Gavenda Margit, Schwender Zsuzsanna, Bán Ágnes, Melisné Molnár Éva, kormányos Lévay Erzsébet. Az év végén a csapattagok a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerésben részesültek. 1974-ben a válogató versenyen egyik csapattársa megbetegedése miatt nem állhattak rajthoz, így nem került be a válogatottba. Ma is fájlalja a szakvezetés döntését, hogy nem kaptak lehetőséget másvalakivel megmérettetni tudásukat, és így nem jutott ki az első női világbajnokságra. Egy év múlva újra beküzdötte magát a nyolcasba, mely csapattal – Balassi Júlia vezérevezős, Fekete Mária, Schwender Zsuzsanna, Ribáryné Pál Katalin, Kéri Judit, Horváth Ágota, Perlaki Mária, Vári Klára, kormányos Lévay Erzsébet – azonban az egyik technikai hibája (féltávnál rákot fogott) miatt nem jutottak a döntőbe, a kisdöntőbeli győzelmük összesítésben a hetedik helyet jelentette, amit újabb óriási csalódásként élt meg. Az olimpiai felkészülés alapozó szakaszában még keményen részt vett, ám 1976 tavaszán a dunavarsányi edzőtáborban megsérült, ami nemcsak azt jelentette, hogy nem jutott ki az olimpiára, hanem sportpályafutásának is véget vetett.
Sportban edzett kitartása segítette a nehézzé vált magánéletben
A sportolás mellett képzett szakmunkásként, szakácsként dolgozott, sportállása soha nem volt. 1971–1974 között elvégezte a vendéglátóipari szakközépiskolát is, melynek végén az érettségi vizsgát úgy tudta letenni, hogy a Pöstyénben rendezett hétvégi nemzetközi versenyről nem a csapattal hétfőn (a szóbeli vizsga napján) jött haza, hanem „öregfiú” (mai hivatalos szóhasználattal masters) versenyzők saját autójukban vasárnap este Budapestre hozták. Ma is elérzékenyül ez életkortól független sporttársi segítségre visszaemlékezve. Végig a vendéglátásban dolgozott, volt büfés, vezetett pecsenyesütő standot Csokonyavisontán, dolgozott az iskolai étkeztetésben is. Tíz évig tartó házasságában két fia született, akiket lényegében egyedül nevelt fel, és akikbe – bár nem lett belőlük versenyző – bele tudta nevelni a mozgás, a sport szeretetét.
Forrás
Horváth Ágota adatközlése, 2023.