Tizenöt éven át nagy csapathajók kormányosa
Répási Erika 1969 és 1984 között volt a magyar evezősnők támogató csapattársa, testalkatánál fogva kezdettől fogva kormányosként ült a hajóban. 1969-től 1973-ig a VM Csemege piros-sárga, 1973–1984 között az MTK, illetve MTK-VM kék-fehér mezében kormányozta a négyeseket és nyolcasokat, minden korcsoportban. Ifjúsági és juniorbajnokságai mellé 9 felnőtt országos bajnoki címet szerzett az 1976 és 1983 közötti években, igazságosan elosztva háromszor négypárevezős, háromszor kormányos négyes és háromszor nyolcas hajóban.
Válogatott csapattal a világversenyeken
1980 és 1984 között volt válogatott, berlin-grünaui, amszterdami és luzerni nagy nemzetközi regatták mellett világbajnokságokon és a moszkvai „olimpiapótló” Barátság versenyen szerepelt. 1981-ben ő kormányozta a müncheni világbajnokságon 4. helyet, 1982-ben a luzerni világbajnokságon 8. helyet, 1983-ban a duisburgi világbajnokságon 10. helyet elért négypárevezősöket. 1981-ben ez a csapat (Bertényi Erika, Ambrus Mariann, Gyimesi Valéria, Kosztolányi Kamilla) lett Az év női evezősei elismerés birtokosa. Pályájának legkiemelkedőbb eredményét 1984-ben a Barátság versenyen érte el: az általa kormányzott négypárevezős csapat (Sarlós Erzsébet, Langhoffer Klára, Kosztolányi Kamilla és Bertényi Erika) bronzérmet nyert. Családi állapotában bekövetkezett változás miatt hagyta abba a sportot, éppen akkor, amikor a nemzetközi szövetség (FISA) kivette a női négypárevezős hajókból a kormányost.
A kívülállók még csak elképzelni sem tudják, mi rejlik e megtévesztő passzivitás mögött! A hosszú edzések kínja, a hőség, az eső és az idővel minden ízületet kikezdő hideg, a tehetetlenség kínja, amikor hanggal sem bír már lelket verni a versenyben lemaradó csapatba…
„„
Tragikus magánéleti események
Erika élete párját is az evezősök között találta meg, Polgár Vilmoshoz, az FTC evezőséhez ment feleségül. 1985 áprilisában született meg Eszter lányuk. A Polgár nagyapa csepeli házában éltek, amelynek egy részében a nagyapa a 20. század elején a csepeli munkásság egyik törzshelyének számító vendéglőt („Pickerman-féle Szürke ló vendéglő”) működtetett. 1915-ben itt jött létre a Csepeli Általános Munkáskönyvtár. Az étterem helyén az evezős házaspár kisboltot üzemeltetett. Az üzletre a 2000-es évek elején svájcifrank-alapú hitelt vettek fel, aminek egyre emelkedő terheit nem tudták fizetni, végül adósságaik fejében elvesztették a házukat, sőt a Polgár család egy másik csepeli családi házát is. Mindezek következtében házasságuk is megromlott, szétköltöztek; férje elkeseredésében 2016 tavaszán az északi összekötő hídról a Dunába vetette magát. Erika 2022 novemberében vesztette életét.
