Tizenöt éven át nagy csapathajók kormányosa
Répási Erika 1969 és 1984 között volt a magyar evezősnők támogató csapattársa, testalkatánál fogva kezdettől fogva kormányosként ült a hajóban. 1969-től 1973-ig a VM Csemege piros-sárga, 1973–1984 között az MTK, illetve MTK-VM kék-fehér mezében kormányozta a négyeseket és nyolcasokat, minden korcsoportban. Ifjúsági és juniorbajnokságai mellé 9 felnőtt országos bajnoki címet szerzett az 1976 és 1983 közötti években, igazságosan elosztva háromszor négypárevezős, háromszor kormányos négyes és háromszor nyolcas hajóban.
Válogatott csapattal a világversenyeken
1980 és 1984 között volt válogatott, berlin-grünaui, amszterdami és luzerni nagy nemzetközi regatták mellett világbajnokságokon és a moszkvai „olimpiapótló” Barátság versenyen szerepelt. 1981-ben ő kormányozta a müncheni világbajnokságon 4. helyet, 1982-ben a luzerni világbajnokságon 8. helyet, 1983-ban a duisburgi világbajnokságon 10. helyet elért négypárevezősöket. 1981-ben ez a csapat (Bertényi Erika, Ambrus Mariann, Gyimesi Valéria, Kosztolányi Kamilla) lett Az év női evezősei elismerés birtokosa. Pályájának legkiemelkedőbb eredményét 1984-ben a Barátság versenyen érte el: az általa kormányzott négypárevezős csapat (Sarlós Erzsébet, Langhoffer Klára, Kosztolányi Kamilla és Bertényi Erika) bronzérmet nyert. Családi állapotában bekövetkezett változás miatt hagyta abba a sportot, éppen akkor, amikor a nemzetközi szövetség (FISA) kivette a női négypárevezős hajókból a kormányost.
A kívülállók még csak elképzelni sem tudják, mi rejlik e megtévesztő passzivitás mögött! A hosszú edzések kínja, a hőség, az eső és az idővel minden ízületet kikezdő hideg, a tehetetlenség kínja, amikor hanggal sem bír már lelket verni a versenyben lemaradó csapatba…
“„
Tragikus magánéleti események
Erika élete párját is az evezősök között találta meg, Polgár Vilmoshoz, az FTC evezőséhez ment feleségül. 1985 áprilisában született meg Eszter lányuk. A Polgár nagyapa csepeli házában éltek, amelynek egy részében a nagyapa a 20. század elején a csepeli munkásság egyik törzshelyének számító vendéglőt („Pickerman-féle Szürke ló vendéglő”) működtetett. 1915-ben itt jött létre a Csepeli Általános Munkáskönyvtár. Az étterem helyén az evezős házaspár kisboltot üzemeltetett. Az üzletre a 2000-es évek elején svájcifrank-alapú hitelt vettek fel, aminek egyre emelkedő terheit nem tudták fizetni, végül adósságaik fejében elvesztették a házukat, sőt a Polgár család egy másik csepeli családi házát is. Mindezek következtében házasságuk is megromlott, szétköltöztek; férje elkeseredésében 2016 tavaszán az északi összekötő hídról a Dunába vetette magát. Erika 2022 novemberében vesztette életét.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben II. (Bp., 1994) 508. o.;
• Mérleg 1978. február 1., 8. o.
• Népsport, 1981. július 1., 4. o.
• Pest Megyei Hírlap, 1981. december 19., 6. o.
• Népsport, 1983. szeptember 1., 1. és 5. o.; szeptember 4., 12. o.
• Népsport, 1984. szeptember 27., 4. o.
• Népsport, 1985. május 6., 9. o.
• Hencsei Pál: Az MTK százhúsz éve (Budapest, 2008) Történeti áttekintés, 23. o.
• https://csepeliek.blog.hu/2020/01/15/tenyek_ertekek_elmenyek_az_iden_szazeves_csepeli_munkasotthonbol
• https://epa.oszk.hu/00300/00365/00138/pdf/EPA00365_konyvtari_levelezo_lap_2013_02_22-27.pdf