Kezdetek
1969-ben kezdett el evezni Keszthelyi Vilmos nevelőedző kezei alatt az Újpesti-öbölben, a klub neve ekkor még Georghiu Dej Hajógyár, egy évvel később már Magyar Hajó- és Darugyár (MHD) volt. Tíz éven át versenyzett e klub színeiben.
Nemzetközi sikerei
Kiemelkedő eredményeit, nemzetközi sikereit jellemzően egypárevezősben érte el, az 1973-as moszkvai Európa-bajnokságon elért hetedik helyével kezdődött páratlan sorozata. Ezt követte még 1974-ben a luzerni vb-n egy nyolcadik hely, majd 1975-ben Nottinghamben világbajnoki második helyezésével betört a nemzetközi élvonalba. A további évek sikerei – olimpiai hatodik hely (Montreál, 1976), két világbajnoki harmadik hely (Amszterdam, 1977; Hamilton, 1978) – bizonyították, hogy mindez nem a véletlen, hanem kiemelkedő tehetsége és az elképesztő edzésmunka eredménye, amit 1971-től kezdve Szabó Károly későbbi mesteredző irányított. Eredményeit elismerve 1975-ben és 1978-ban az Év legjobb női sportolójává választották. 1980-ban a moszkvai olimpián is egypárevezősként képviselte Magyarországot, de a középdöntőben hasizomszakadást szenvedett, helyezetlen maradt. 1981-ben edzőjével együtt átigazolt az MTK-VM-hez, és ettől kezdve az egypár mellett, nagyobb hajóegységekben is indult. 1981-ben tagja volt – Bertényi Erika, Gyimesi Valéria, Kosztolányi Kamilla csapattársakkal – a müncheni világbajnokságon negyedik helyen célba ért négypárevezősnek. Kétpárevezősben pedig 1983-ban a duisburgi világbajnokságon, Cserey Ildikóval az oldalán negyedik, 1984-ben a bojkottált Los Angeles-i olimpia pótlására rendezett moszkvai Barátság Versenyen ugyancsak negyedik helyezést ért el.
Eredményei a hazai vizeken
1973-tól 1984-ig megszakítás nélkül válogatott kerettag volt, 1985-ben állt rajthoz utoljára. Pályafutása alatt 21 magyar bajnoki címet nyert, egypárevezősben 10, kétpárevezősben 8, négypárevezősben 3 alkalommal. 1973 és 1979 között megismételte nagy elődje, Pap Kornélia teljesítményét, hogy hét éven át megszakítás nélkül volt a bajnoka női egypárevezősnek. Kétpárevezősben Szijj Ágnes, Czakó Gabriella, Kosztolányi Kamilla és Cserey Ildikó voltak partnerei. Hétszer nyerte el az Év evezőse címet (1975–1979, 1983–84).
Család
1976-ban ment feleségül Fekete Antal evezőshöz, két lányuk született: Zsófia (1982), és Zsuzsa (1988), mindketten eveztek, Zsófi ifjúsági versenyzőként eredményes is volt.
Edzői tevékenysége
A versenyzést abbahagyva edző lett az 1982-ben Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében megszerzett edzői oklevél birtokában. 1990-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolán a sportvezetői szakot is. 1992-től a Sportlétesítmények Vállalat Sportközpontjában tanórai testnevelés keretében evezni tanította a III. kerületi általános iskolásokat.
Emlékezete
Hosszan tartó súlyos betegség után 2007. október 19-én hunyt el, a kiváló sportembert az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomba (sírhely: 19-1-428). Rá emlékezve edzője, Szabó Károly mesteredző 2008-ban díjat alapított Ambrus Mariann örökös vándordíj elnevezéssel, melyet minden évben a női egypárevezős magyar bajnoka nyer el.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. I/37.o.);
• Lánya, Fekete Zsófia adatközlése, 2022.