Bertényi

Erika

Vácon született, Zebegényben élt, a Duna illata, szépsége meghatározta az életét. Mindig sportolt, atletizált, magasugrásban járási bajnok volt, majd kézilabdás lett. Egy meccsen fedezte fel későbbi evezős edzője, Czibik Géza. Gyors, magas, elveszett helyzetet nem ismerő kézisnek jellemezték. Már válogatott evezős korában még mindig kapott leveleket kézis edzőjétől, hogy csak egy félidőt játsszon. A volt csapatomnak ez hatalmas támogatást jelentett volna. Félt a sérüléstől, ezért nem vállalta. Kíváncsi, nagyon energikus, 13 éves lány volt, aki ki akarta próbálni magát egy új sportágban. Valahol a tudatalattijában mindig ott bizsergett egy gondolat: olimpián akar részt venni! Ezt az osztálytársai is megtudták, és kinevették érte. Egy ilyen kis faluból, mint Zebegény, hihetetlennek tűnt egy olimpiai részvétel.

1972-ben egy hét után beültetették a szobi serdülő nyolcasba. Amikor azt mondták, a hajó orrához menjen, a végéhez indult. Edzőjének annyi kérése volt, nézze az előtte ülő hátát. "Csak egy bizonyos hármassal volt elfoglalva, ilyen furcsa dolgokat mondott, hogy figyelj a szabadításra hármas, figyelj a vízfogásra! Ez a hármas nagyon béna lehetett, mert 10 kilométeren keresztül ő volt a téma. Mikor kikötöttünk, Géza bácsi megkérdezte, vajon valami baj van a fülemmel? Mondtam, semmi baj, nagyon jól hallok. Akkor miért nem csináltam, azt, amit mondott? – De Géza bácsi! Egyszer sem mondta a nevemet, hogy Erika figyelj oda, erre vagy arra! Hát most már tudom, miért nem mondta – Mert én ültem a hármas helyen! Szerencsére bénázgatásaim nem vették el a kedvem az evezéstől és 1973-ban már serdülő vidékbajnok lettem kétpárevezősben. Amikor a nevemet olvastam a Sportújságban és érmet is kaptam a verseny után megpecsételődött a sorsom" - idézte vissza a kezdeteket.

Érettségi után, 1977-ben a Vasashoz igazolt. Egy évre kölcsönadták, a Magyar Hajó- és Darugyár evezős szakosztályának. Akkor sírt miatta, de hamar bebizonyosodott, a sors jót akart neki. Ambrus Mariannal edzhetett együtt nap, mint nap és ez meghatározta további evezős pályafutását. Egy évre rá, 1978-ban csak 3 tized másodperc választotta a magyar bajnoki címtől. Felkérték, legyen Ambrus edzőpartnere egy hónapig. Mariann volt akkor az egyszemélyes válogatott. Ugyanúgy küzdött, mintha ő is utazott volna a vb-re. Azóta is melengeti a szívét, hogy segített egy vb-bronzban. Akkor kezdődött 30 éves barátságuk Mariannal, ami haláláig tartott.

Az 1980-as olimpiára nem került az utazó csapatba, amit nehezen emésztett meg, de nem adta fel. 1981-ben ő volt a vezérevezőse a müncheni világbajnokságon negyedik helyezett női négypárevezősnek. (Kosztolányi Kamilla, Gyimesi Valéria, Ambrus Mariann, Bertényi Erika, korm. Répássy Erika). 1982-ben súlyos májgyulladással 6 hétig feküdt kórházban, pont a vb ideje alatt. 1983-ban fél év kihagyás után - orvosai eltiltották a versenyszerű sportolástól – újból kemény edzésekbe kezdett, ismét a női négypár tagja lett. A duisburg vb-n kisdöntősök lettek (Kosztolányi Kamilla, Langhoffer Klára, Horváth Júlia, Bertényi Erika, korm. Répássy Erika). 1984-ben a bojkott miatt a szocialista országok külön olimpiát rendeztek „Los Moszkvában” Los Angeles helyett. Itt a négypár vezérevezőse voltam és harmadikok lettünk (Sarlós Erzsébet, Langhoffer Klára, Kosztolányi Kamilla, Bertényi Erika, korm. Répássy Erika). Akkor egyébként nem öten, hanem heten ültek a hajóban. Répássy Erika és ő is várandósok voltak, csak még nem tudtunk róla. 1985. április végén 4 nap különbséggel adtak életet kislányaiknak. Lánya, Medgyesy Nikolett 6 éves korától 17 éves koráig RSG-zett és országos bajnok volt csapatban.

Egy év kihagyás után, 1986-ban csapat nélkül maradt, így egypárevezős hajóban készült. 1987-ben egy fiatal négypárevezős csapat legtapasztaltabb tagjaként, ötödikek helyükkel a koppenhágai vb-n (Punk Edit, Bertényi Erika, Cserey Ildikó, Sarlós Katalin) kiharcolták az olimpiát. A szöuli olimpián nyolcadik helyen végeztek, egy cserével, Punk Edit helyére Kapócs Anikó ült be.

1989-ben már érezte, abba fogja hagyni a versenyzést, nincs több tűz benne. Mivel 1985-ben a MÚOSZ újságíró iskoláját elvégezte, 1989-től a TeleSportban dolgozott, azután született még két gyermeke, Ákos 1990-ben, ő kajakos lett, volt országos bajnok ifjúsági korcsoportban. Petra lánya 1994-ben született. 1999-ben elvált. Sport- és gyógymasszőri képesítést szerzett, ez lett a hivatása. 1993-ban, amikor 100 éves lett a Magyar Evezős Szövetség, könyvet írt Kocsi Tiborral. Azóta is szívesen ír, önmaga és családja örömére. Jelenlegi férje Pétervári László, kenus, magyar bajnok és Fair Play-díjas sportoló. Tíz év együttélés után, 2013-ban házasodtunk össze.

Nyert 7 masters evezős vb-t, majd 7 évig sárkányhajózott. "Három unokámmal, bringázom, túrázom, és élvezem, hogy a súlyos gerincműtétem óta, ami 10 éve volt, jól vagyok. Bár nem evezhetek, súlyzózhatok, síelhetek, de szabad jógázni, spinningelni, túrázni, úszni, kerékpározni. Ennyi elég a boldogságomhoz. "

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994., I/137.o.); • Bertényi Erika adatközlése, 2023.