Rövid, de meghatározó sportolói pályafutás
Ambrózi Irén az evezéshez középiskolásként jutott el. A Leövey Klára Közgazdasági Szakközépiskola tanulójaként több osztálytársával együtt egy újsághirdetés nyomán ment le a Vasas Árpád fejedelem úti evezőstelepére 1968 őszén. A többiek idővel elmaradtak, ő maradt. Az ifjúsági csapatnál Bertényi Hanna foglalkozott vele, akiért rajongott, és akinek edzőként és emberként is meghatározó szerepe volt abban, hogy Irén megmaradt a sportágban. A kemény munka hamar eredményeket hozott. A felnőtt nyolcas tagjaként négy (1970–1973), kormányos négyesben egy (1971) magyar bajnoki címet nyert. Az 1970-es tatai és az 1971-es koppenhágai Európa-bajnokságon is a döntőben szerepelt a nyolcassal, negyedik, illetve ötödik helyen végeztek. A magyar női evezésnek ebben az időszakban erős nemzetközi mezőnyben kellett helytállnia. A nagy evezős nemzetek mellett a magyar egységek jelenléte és döntős szereplése komoly sportértéket képviselt. 1972-ben a csapat tagjaival együtt megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést. A sport számára nemcsak eredményeket, hanem önismeretet is adott.
Nem tudom, hogy voltál te már úgy az életedben, hogy azt mondod, hogy most már elég, most már vége, már nincs tovább. És akkor egy pár másodperc és átesel rajta és utána újra tudod csinálni. Ez egy olyan csodálatos dolog ám, és azért mondtam, hogy egy ember rengeteg mindent kibír. Amikor azt hiszi, hogy meghalt, nem, nem halt meg. Föltámad és csinálja, csinálja és bírja, és tudja. És ilyen minden versenyen volt, hogy meghaltál. Minden versenyen meghaltál.
„„
A sport öröksége: kitartás, munkabírás egy életen át
Albertirsán nőtt fel, egyszerű, munkára és szigorú értékrendre épülő családban. Szülei a háború utáni években szinte a nulláról építették fel az életüket. A sport nem volt része a családi világnak, de a munka, a becsület és a kitartás természetes alapként volt jelen. Érettségi után dolgozni kezdett, előbb a Hídépítő Vállalatnál, később a Kohászati Alapanyag Előkészítő Vállalatnál. A kor sportolói rendszerének megfelelően sportállásban dolgozott: napi négy óra munka után az edzések következtek. Sportolói pályafutása a házasságkötéssel és a családalapítással zárult le. 1973 után eltávolodott az evezéstől, és hosszú évtizedeken át nem volt kapcsolata a sportággal. Két fia született, Róbert és András. Az 1980-as években az albertirsai zöldségboltban kezdett dolgozni, amelyet akkor még az MGTSZ üzemeltetett. Amikor lehetősége nyílt rá, minden kétely és félelem ellenére belevágott, és magánvállalkozásként vitte tovább a boltot. Több mint negyven éve ugyanazon a helyen dolgozik, ma is ő vezeti a vállalkozást, intézi a pénzügyeket, az árubeszerzést és az értékesítést fiával, Andrással. Amit gyerekként a családi munkában, fiatal sportolóként pedig a hajóban és az edzéseken megtanult, később a civil életben is megtartó erővé vált. 75. születésnapja alkalmából, több mint ötven év után tért vissza újra a MEC–Vasas csónakházába. A látogatás nemcsak egy régi helyszínt idézett fel, hanem fiatalságának egyik meghatározó korszakát is.
