Sportpályafutása
Zsitva (született Zawrzel) Zoltán 1924 és 1930 között a Ludovika Akadémia SE atlétája és öttusázója, 1930-tól 1936-ig a BBTE atlétája volt. Atlétaként 1931 és 1936 között 400 és 800m-en, valamint váltókban összesen hat magyar bajnoki címet szerzett.
Mint hivatásos katonatiszt 1927-ben részt vett az első magyarországi öttusa versenyen, ahol a negyedik helyen végzett. 1930 és 1936 között tizenegyszer szerepelt a magyar atlétikai válogatottban. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol 400m-en a negyeddöntőig jutott és tagja volt a 4 x 400m-en hatodik helyet szerzett magyar váltónak. Az itt elért időeredmény 16 évig országos csúcs volt. Sportpályafutásának befejezése után a BBTE-nél edzősködött.
Öttusázni kutyaúszással
Zsitva Zoltán két számot nyert az öttusa magyarországi bemutatkozó versenyén, 3000 méteres futásban és lovaglásban volt a legjobb. Az úszással bajban volt, csak a kutyaúszást ismerte, emiatt ott az utolsó helyen végzett.
Katonatisztből masszőr
1927-ben végzett a Ludovika Katonai Akadémián. 1927 és 1931 között a Komáromi 2. sz. Huszárezred századparancsnokhelyettese, 1935 és 1944 között a Honvédelmi Minisztérium alosztályvezetője volt. A második világháború végén német hadifogságba került, később mint volt ludovikás tisztet kitelepítették. Ezután diplomás ember létére csak gyúróként tudott elhelyezkedni és a Bp. Kinizsi, az FTC, valamint a Dunaújvárosi Kohász labdarúgó csapatai mellett masszőrként dolgozott.
Sportos család
Felesége Sass Márta, a harmincas évek ismert teniszbajnoknője, két fia, Viktor és Béla válogatott jégkorongozók voltak, előbbi 1964-ben részt vett az innsbrucki téli olimpián. Egyik unokája a testnevelő Zsitva Zsolt sikeres teniszező, az MTK bajnokcsapatának tagja volt.