Tóth

Tamás

Szentendrén nőtt fel szüleivel, ott is végezte el általános iskolai tanulmányait és kezdett el sportolni. Már fiatalon megismerkedett az úszással, kezdetekben még nem voltak komoly tervei, inkább kedvtelésből járt le az uszodába.

Az athéni olimpiát személyesen tekintette meg 2004-ben, ez pedig akkora hatással volt rá, hogy komolyabban kezdte venni az edzéseket, célokat tűzött ki maga elé. Para- és korosztályos versenyeken indult, serdülők és épek között mérette meg tudását, sokszor pedig döntőbe jutott. Az egyre erőteljesebb edzésmunkáknak meg lett a gyümölcse, folyamatosan javultak időeredményei, egyre több alkalommal bizonyult eredményesnek az országos versenyeken.

Elsődleges versenyszáma a hátúszás volt, hosszú ideig másra nem is koncentrált. Hiába ért el egyre jobb időeredményeket, a 2006-os világbajnokságon és a 2008-as paralimpián sem lett az utazó keret tagja. Tóth Tamás akkor már a válogatott tagjának számított, de tiszteletben tartotta a döntést, amelyet az edzők és szakemberek hoztak. Így az első nemzetközi versenyére pár esztendővel később, 2009-ben került sor a paraúszók Európa-bajnokságán. A viadal annyira jól sikerült számára, hogy sérültségi kategóriájának mellúszás döntőjében bronzérmesként ért célba, ezzel megszerezve karrierjének első nemzetközi érmét.

Az Európa-bajnokság után újabb versenyszámokban próbálta ki magát, de leginkább a gyorsúszásra koncentrált. Nem volt kérdés számára, hogy a soron következő nemzetközi versenyein szeretne jól teljesíteni, ezzel a lehető legjobban felkészülve a 2012-es londoni paralimpiára. A kontinenstornán való részvételt követően újabb lehetőség nyílt meg előtte, hiszen a válogatott tagjaként a 2010-es világbajnokságon is számoltak már vele. Az eindhoveni rangos sporteseményen 50 méter gyorson indult el kategóriájában, amiben bronzérmet tudott szerezni. Az első vb-érem megszerzése jó visszajelzés volt Tamás számára, tudta, hogy a megfelelő úton halad. A londoni paralimpiát megelőző évben, 2011-ben Berlin adott otthon a paraúszók Európa-bajnokságának, ahol szebbnél szebb eredményeket ért. Elnyerte élete első Eb-aranyérmét, 50 méter gyorsúszásban, majd egy-egy bronzérmet szerzett 100 méter háton, 100 méter gyorson és 200 méter vegyesen. A nemzetközi versenyeken elért sikeres eredményeinek köszönhetően bebiztosította tagságát a Magyar Paralimpiai Csapatban, így 2012-ben Londonba utazhatott.

Élete első paralimpiáján remekül mutatkozott be, 50 és 100 méter gyorsúszásban is remekelt, Európa-csúcsot állított fel, és két ezüstéremmel a nyakában térhetett haza. Igaz Tóth Tamás eleinte nem volt boldog, hiszen eredeti célja, a paralimpiai bajnoki cím elnyerése nem jött össze neki, azonban már pozitívan tekint vissza erre az időszakra.

A londoni paralimpiát követően se fogyott el a lendület, a Vasas SC úszója folytatta felkészülését. Minden évben nemzetközi versenyekre utazott, ahol jobbnál jobb eredményeket ért el. A 2013-as világbajnokság nem úgy alakult, ahogy szerette volna, bronzérmet szerzett, de nagyon közel volt a győzelemhez. Átformálta edzőjével addigi felkészülését, főleg a hátúszásra készült. Amikor fiatalon belekezdett a sportágba, akkor is ezen versenyszámra készült leginkább, de idővel több versenyszámra is koncentrálnia kellett. A gyorsúszást is tovább folytatta, de nem kapott akkora fókuszt a korábbiakhoz képest. A váltás sikeresnek bizonyult, 2014-ben az Európa-bajnokságon két ezüstérmet is bezsebelt. A 2015-ös világbajnokságra kifejezetten az aranyéremért utazott, erőteljes felkészüléssel a háta mögött, azonban egy rossz benyúlást követően harmadik helyen végzett.

A 2016-os Rio de Janeiro-i Paralimpiai Játékokra komoly célkitűzésekkel indult. Szeretett volna bizonyítani, hiszen az előző, londoni esemény nem a neki megfelelő eredményt hozták. Rióban, a Magyar Paralimpiai Csapat egyik bronzérmét megszerezte 100 méter gyorson, de továbbra is nagy volt a nyomás, hiszen nem végzett még sportoló a dobogó legfelső fokán a paralimpia utolsó előtti napjáig. Tóth Tamás a 100 méteres hátúszás döntőjében megtörte a jeget, hiszen erőteljes hajrával elsőként ért célba, ezzel megszerezve az aranyérmet.

A sportolói pályafutásának folytatása nem alakult kedvezően. Tüdőgyulladás támadta meg szervezetét 2017-ben, amelyet sokáig kezeltek az orvosok. A szakemberek javaslatára szüneteltette a sportot, mivel fennállt a maradandó hegesedés kockázata. Egy évvel később tért vissza az uszodába és a lehető legjobb formában igyekezett újra teljesíteni. A paraúszók Európa-bajnokságán volt is erre lehetősége, 2018-ban az Európa-bajnokságon további két bronzéremmel bővítette addigi érempalettáját. A 2019-es londoni világbajnokságon pedig kvótát szerzett a 2020-as tokiói paralimpiára.

A 2020-as esztendő azonban mást hozott, mint amit várt. A világjárvány extra nehézségeket hozott számára, és már így is sok gondolat járt a fejében a karrierjével kapcsolatban. Érezte a generációváltás közeledtét, hiszen a mezőny folyamatosan fiatalodott, ami egyre nagyobb kihívást jelentett neki. Emellett sérülésekkel is bajlódott, elsősorban vállfájdalommal, de mellett több fül-orr gégészeti tényező is hátráltatta. 2021 beköszöntével úgy döntött nem folytatja tovább a sportot és visszavonult. Azóta eltávolodott a medencétől, azonban a fogyatékossággal élők sportját továbbra is rendszeresen figyelemmel kíséri.