Út a vízilabdától az úszáson át az öttusáig
1963-ban kezdett sportolni a KSI-ben vízilabdázóként. Mint akkoriban sokakat, egy toborzás alkalmával választották ki őt is, és irányították a KSI vízilabda szakosztályába, ahol olyan pólós nagyságok kezdték tanítani, mint GalloRezső, Kőnigh György és Gyarmati Dezső; első érmét is utóbbitól kapta. Ám hiába szerette a közeget, fizikai adottsága nem vízi-gladiátornak teremtették, így átnyergelt az úszásra. 1969-ben dr. Mohi Csaba hívására a MAFC háromtusázója lett. 1971-ben a Honvédhoz igazolt. 1973-ban elsőéves felnőttként megnyerte a magyar bajnokságot. Ennek az évnek a végén meghívót kapott a felnőtt válogatott keretbe.
Sportolói pályafutásának csúcsa
Úgy tűnik, a Balczó-Móna-Török triumvirátus után újabb sikercsapat kovácsolódik Kancsal Tamásékkal. Az 1974-es világbajnokságon (Moszkva) hősünk ezüstérmes a csapattal, egyéniben ötödik, egy évvel később (Mexikó) aztán a dobogó legfelső fokára állhat fel társaival, míg szólóban ezüstérmes. A montreáli olimpián egy bronzérmet hoztak a csapattal, ám a szerencsétlenül sikerült lovaglás miatt egyéniben a 9. helyet sikerült megszereznie. A játékok után az új szövetségi kapitány, dr. Török Ferenc központosított felkészülési metódusa nem kedvezett Kancsal Tamásnak, két operáció után még sikerült egy csapat világbajnoki ezüstöt szereznie 1979-ben (Budapest), de a '80-as olimpiára már nem jutott ki. A hazai mezőnyben háromszor nyert egyéniben felnőtt magyar bajnokságot (1973-1976-1979).
A sportkarriert követő élet
1972-ben fényképész végzettséget szerzett, mellyel többek között 1982-ben az MTI fotósaként is tevékenykedett. A Testnevelési Főiskolán 1987-ben szerzett szakedzői diplomát, de már 1983-tól foglalkozott gyerekekkel a Honvédban. A válogatott mellé 1986-ban került, mint futóedzó, majd 1989-től Dr. Török Ferenc szakmai helyettesévé is kinevezték. 1987-1988-1989-ben részese volt a Martinek, Fábián, Mizsér hármas világbajnoki- és olimpiai sikereinek. 1990-ben egykori klubcsapatának (BHSE) a vezetőedzője. Az 1991-1992 közötti időszakban a dél-koreai válogatott kapitányaként tevékenykedett. Pályázati úton 1993-ban kinevezték a magyar válogatott szövetségi kapitányának, de emellett a vezetőedzői- és a futóedzői tevékenységet is ellátta. Ezen időszak alatt, 1994-1995 között, a női válogatott szövetségi kapitányi tisztét is rá bízták. A válogatottól az 1996-os atlantai olimpia után köszönt el. Martinek János itt szerezte meg második egyéni olimpiai érmét. 1997-1998 között újból felkérték a dél-koreai válogatottal való foglalkozásra. 1999-2000 között a BHSE öttusa női szakágának a munkáját koordinálta. 2001-2002 között ismét Dél-Koreában edzősködött. Utána még részt vett Kállai Ákos athéni (2004) kvalifikációjában, ezt követően azonban eltávolodott a sportágtól. 2003-2014 között az akkori igazgató Dr. Nagy B. József meghívására a Xantus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskola és Szakképző Iskolában dolgozott.