Gordonka versenyt nyert, de a sport lett az élete
1958-ban kezdett úszni, a BVSC-ben Kelemen Péter, későbbi öttusázó csapattársaként. Ahogy az lenni szokott, az ő pályafutásának kezdete is a véletlennek volt köszönhető. "A margitszigeti uszoda gépészének a fia osztálytársam volt, ő hívott úszni. Sárosi Imre pedig látott bennem fantáziát, és nem is kellett kapacitálnia - ezer örömmel jöttem, később pedig még nagyobb lelkesedéssel." A Lokomotív SE tagjává vált 1952-ben. Az úszás mellett együtt fociztak vagy vízilabdáztak sporttársaival. Közben Sárosinak is köszönhetően felépült a Szőnyi úti uszoda, és az lett az új otthonuk. A fiatal Száll egyébként a zenében is tehetségesnek bizonyult, hiszen 1958-ban megnyert egy budapesti gordonka versenyt. A szülei szerették volna, ha a zenei pályán marad, de neki nem volt kétsége a felől, hogy a sport az ő útja. 1964-ben úszóként, a tokiói olimpiára készülő magyar válogatott tagja lett. Felejthetetlen élmény volt számára annak ellenére, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Tokióban ismerkedett meg Müller Katalin tornásszal, akit 1966-ban feleségül vett.
Edzőként
1967-től az MTK-ban edzősködött, mellette vendéglátózott, majd 1969-ben már a Spartacusban egykori mestere, Sárosi Imre mellé került edzőként és a legkisebbekkel foglalkozott. Az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László egy idő után főállású edzőséget kínált Szállnak, de amikor a klub a Kőér utcába költözött, már nem ment velük. Ezután került a Honvédba, ahol a kicsik mellett felnőtteket is edzett, de akkor nem szeretett volna az élsporthoz ismét közel kerülni. Aztán Török Ferenc, az öttusázók kapitánya kitalálta, hogy minden szakág élére vezetőt nevez ki, ezért megkereste Tónit. Bár először bizonytalan volt, hogy meg tud-e felelni az elvárásoknak, végül igent mondott. Gyorsan ráhangolódott az öttusázókra, ők is elfogadták edzőjük következetes szigorát. Óriási edzői sikere a szöuli aranycsapat győzelme volt. „Csodálatos érzés volt valódi olimpiai bajnokok edzőjének lenni” - nyilatkozta. A verseny alatt itthon tartózkodott, de annyira izgult, hogy nem bírta nézni a tévét, inkább fel-alá kocsikázott, míg vége nem lett. Legnagyobb élményének azonban az 1989-es budapesti világbajnokságot tartotta, amikor a telt házas margitszigeti eseményen a Bubik István vezette szurkolói kórus azt skandálta az uszodában: „Tóni bácsi, ne izgulj!” Másik meghatározó emléke 65. születésnapjához kötődik. amikor Fábián Joel, Száll Antal feleségének segítségével egy étterembe csalta a mesteredzőt és ott az öttusabarátok közösen köszöntötték.