Tóth

Attila

Már négyévesen megismerkedett a jéggel a Bp. Spartacusban, nagyon tehetségesnek gondolták, Jurek Aurélné volt az első edzője, akitől megtanulta az alapokat. 1975-1977 között a családjával Afrikában élt, miután hazatértek, 1978 elején Berecz Ilona edzőnő a nála két és fél évvel fiatalabb Engi Klárával állította párba. 1982-ben együtt indulhattak a junior-világbajnokságon, az 1984. januári Európa-bajnokságon pedig már a felnőttek közt kaptak szerepet a Budapest Sportcsarnokban.

Mesébe illő volt az 1984-es év számára. Egy hónappal a szarajevói olimpia előtt a budapesti Európa-bajnokságon is jégre léphetett Engi Klárával, aztán egy kis szerencsével élete első olimpiájára utazhatott. Ehhez az kellett, hogy az eredetileg benevezett Remport Gabriella megsérült, és az utolsó pillanatban sikerült a hazai szövetségnek kicserélni az indulók neveit. A Remport, Nagy duó az Eb-n két hellyel előzte meg őket. A szarajevói Zetra csarnokban a Macskák zenéjére táncolhattak. A záróünnepségen ő vihette a magyar zászlót, amit nagy megtiszteltetésnek gondolt.
Második olimpiájukra, Calgaryba már rutinos versenyzőként mehettek, és a hetedik helyen végeztek, amit nagy sikernek könyveltek el. Az 1992-es olimpián, Albertville-ben ugyanezt a pozíciót megőrizték, erre viszont inkább csalódásként tekintettek. Az olimpia után egy hónappal megrendezett vb-re már nem mentek el. Profinak álltak, aztán innen is kiszálltak, miután észlelték, hogy a jégrevü nem olyan vonzó közelről, mint távolról. Hamarosan megszületett első gyerekük, Dominika, őt még kettő követte.

1989-ben a párizsi vb-n voltak a legközelebb az éremszerzéshez, amikor a rövidprogram után, a kűr előtt a harmadik helyen álltak, a hazai pályán szereplő Duchesnay testvérek azonban élvezték a pontozók jóindulatát, és megszerezték a harmadik helyet, noha Tóth Attiláék szambája nagy sikert aratott. Ekkor az a szovjet Taraszova segített nekik a program kialakításában, aki az olimpiai bajnoka jégtáncosoknak is összerakta a kűrjét. Hogy a vb-hetedik helyről a negyedikre léptek előre, abban ez fontos szerepet játszott. 1990-ben nagy reményekkel érkeztek Halifaxba, akkor már az angol Betty Callaway koreográfus alakította a mozdulataikat, aki Regőczyéknek is hasznos tanácsokat adott. Sérülés miatt nem tudták befejezni a szabadprogramjukat. 1991-ben az ötödik helyen zártak, az volt az utolsó vb-jük.

Miután a korcsolyával végképp felhagyott, Tóth Attila a szállodaipar felé vette az irányt, mind tanulmányainak, mind érdeklődésének köszönhetően, de végül nem ott találta meg a számításait. A munkakeresés éveiben tapasztalta meg, hogy mit jelent a szakmai tapasztalat hiánya az ő korában, hiszen a húszas évei elejét még az élsport töltötte ki. A sportkarrier ugyanakkor kiugrási lehetőséget biztosított, és a Nike-nál betöltött vezetői pozícióját is a korcsolyának köszönhette. Egy régi ismerősével találkozott az utcán, aki akkoriban a cég magyarországi képviselője volt, és történetesen munkatársat keresett. Tóth Attila nem sokáig gondolkodott, hogy igent mondjon-e a felajánlott állásra. 2001-ben kötötte össze életét a sportmárkával, amelyhez – két év kihagyással – hű maradt. Különböző értékesítési posztokon megjárta Párizst, Amszterdamot, aztán végül a magyarországi részleg vezetője lett. Amikor egy hónapja ült a vezetői székben, akkor vette észre, hogy a fejlődés első fázisán már túl van: kezdi tudni, hogy mit nem tud még.

• Hunskate.hu
• Manager Magazin, 2015
• Új Tükör, 1986, 3. szám