Korán induló és hosszan tartó sportpályafutás
A Karaus család Pesterzsébeten a Kis-Duna mellett, a Gubacsi lakótelepen lakott, Zoltán nagy mozgásigényétől vezérelve (édesanyja tiltása ellenére) sok időt töltött a Duna-parton. Szeretett volna rendszeresen mozogni, így 1969-ben csatlakozott a Csepel SC evezőseihez. Edzőire – Csaba Péter, Malina Lajos, Lucsánszky László, Toronyi Béla – jó szívvel emlékszik. A klubnak egészen 1982-ig maradt tagja.
Az evezés mindent adott nekem, sikereket-kudarcokat, barátot-ellenséget, szenvedést és kegyelmi állapotot, kiteljesedést és gáncsokat. Imádtam az edzéseken odatenni magam „halálig”. Jó volt „menőnek” lenni, ha ment, rossz volt leforrázva hazajönni a nagy versenyekről.
„„
Imádta a vizet...
... legyőzni a szél, a víz erejét és az ellenfeleket. Mindig győzni akart, annak mámorát 1973-ban élte át először: a ráckevei országos bajnokságon első éves ifiként – Kiss Ferenccel párban, Bálint Miklós kormányzása mellett – győztek a juniorok mezőnyében. 1974-ben állt rajthoz először nemzetközi versenyen, ugyanebben a csapat-összeállításban: augusztusban a Ratzeburgban rendezett ifjúsági világbajnokságon kormányos kettesben az ígéretes 4. helyen végeztek, ezért a felnőtt-világbajnokságra tartalékként utaztak ki, és elindulhattak, ám ott a reményfutamban kiestek. Az ifjúsági világbajnokságon elért eredményért a Magyar Népköztársaság Érdemes Ifjúsági Sportolója címet kapta. Majd a rá következő két évben ugyanők megnyerték a Kijevben rendezett nemzetközi juniorversenyt. 1976-ban a poznani nemzetközi versenyen már a felnőttek mezőnyében rajtoltak, óriási második ezer méter produkálásával meg is nyerték. 1976 szeptemberében a Csepel nyolcasában versenyezve a Balkán Játékokon győzelmet ért el. 1979-ben a bledi világbajnokságon kormányos nélküli négyesben állt rajthoz, ám a csapat helyezetlen maradt. 1980-ban kimaradt az olimpiára készülő keretből.
Stabil család és munka
1970–1973 között elvégezte a M.Ü.M. 1. sz. emelt szintű ipari iskola szerszámkészítő szakát; 1977-ben letöltötte sorkatonai szolgálatát, 1978–1981 közötti esti tanulmányok után érettségizett. Élversenyzői évei alatt, 1984-ig sportállása volt, a válogatottól és a klubtól is kikérőkkel felmentették a munkavégzés alól, hogy a megfelelő edzésmennyiséggel készülhessen. 1984 után sofőrként dolgozott, hol nagyvállalat alkalmazottjaként, hol magánvállalkozóként. 2005 óta egy kisebb méretű cégnél sofőr és raktáros, ezt a tevékenységet nyugdíjba vonulását (2020) követően jelenleg is végzi. 1980-ban vette feleségül Óvári Évát, akivel három lánygyermeket neveltek fel: Adrienn (1981), Krisztina (1984), Dóra (1997). Családja nőtagjai nem sportoltak ugyan, de – Zoltánnal együtt – imádják a természetet, teljesítették az országos kék kört. A két nagyobbik leány a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet végezte el.
Újra az evezés
Zoltán 1986-ban újra hajóba szállt, bekapcsolódott a Bp. Honvéd masters (veterán) evezőseinek munkájába, a versenyek során négy világbajnokságot is nyert egyesben és csapatban is. 1991-től a Ferencvárosi Evezős Clubban a veteránok mellett az aktívak mezőnyében is elindult, és nyert bajnokságokat, bajnoki helyezéseket. Sportpályafutása érdekessége, hogy több egykori csapattársának időközben felnövő fiával is versenyzett egy hajóban. Összességében 11 felnőtt magyar bajnoki cím birtokosa: kormányos nélküli kettesben (1), kormányos kettesben (1), kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (1) és nyolcasban (6).
