Sportpályafutása
Borbély Vera Budapesten született, 1935. július 6-án. 1952-től egy évtizeden keresztül két labdajátékban, röplabdában és kosárlabdában is a legjobbak közé tartozott. Röplabdázóként a Bp. Haladás, a PM Petőfi / Bástya PM SK, a Bp. Petőfi, a Közgazdasági Egyetem játékosa volt. Kosárlabdázóként a Petőfi VTSK, a Bástya VTSK, a VTSK együttesét erősítette. 1953 és 1961 között 53 alkalommal játszott a magyar női röplabda-válogatottban, ez idő alatt két Európa-bajnokságon is részt vett, 1955-ben és 1958-ban, amelyekkel mindkétszer hatodik lett. Négyszeres magyar bajnok (1952, 1954, 1957, 1961) és háromszoros kupagyőztes (1953, 1957, 1958). Kosárlabdázóként kétszeres magyar bajnok (1957, 1960) volt.
Két sportág között osztottam meg a napjaimat”
Pályafutásáról az 1985-ben kiadott Röplabda mindentudóban olvashatunk: „1953-ban érettségizett a Mező utcai közgazdasági technikumban, s utána volt először válogatott. Igaz, már egy évvel korábban tagja lett a keretnek, de a moszkvai világbajnokságot megelőző egyik hazai edzésen megsérült, így csak itthonról szurkolhatott a többieknek. Ami ugyancsak tény, hogy már 1951-ben megbarátkozott a röplabdázással (ezt a már-t illene idézőjelbe tenni, hiszen két évvel később, jóformán újoncként, a már említett érettségi után csapatkapitányként utazott a válogatottal Romániába (az akkori stabil kapitány, a jelenlegi szövetségi kapitány, dr. Kotsisné ugyanis akkor szült). A történet megéri, hogy elmesélje („Az egy évvel idősebbek a nagyszünetben röpiztek. Én akkor már a Ganz Villanyban kosárlabdáztam Kilián Árpinál, a Facskinál, de ez a labdajáték is azonnal megtetszett. Beállhatok? — kérdeztem, s mivel a válasz „természetesen” volt, beszálltam. Legközelebb már ők kérdeztek engem, nincs-e kedvem lejönni. Volt… Megszerettem a lányokat, Moss Laci bácsit, aki a Haladásban edzőm volt, s tündéri ember, remek edző, így aztán attól kezdve két sportág között osztottam meg a napjaimat. Egyidejűleg voltam tagja mindkét válogatottnak, egyik edzésről rohantam át a másikra, s volt úgy, hogy választanom kellett, melyik válogatottal utazzam tornára, melyiknek van éppen nagyobb szüksége rám …”) Hogy a visszaszámlálást folytassuk, a beszélgetés vége felé derül ki, hogy még általános iskolás korában, 13 évesen úszóként ifjúsági válogatott volt, Kárpáti Verával együtt az MTE-ben versenyzett… Nem mondható hát, hogy sportelőképzettség nélkül kezdett 1951-ben röplabdázni. Érettségi után egyből felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre (kitűnően maturált!), mégsem folytatta tanulmányait. Érdekes meghallgatni, hogy miért. „Apám akkoriban jó, ha ezer forint körül keresett, bizony, nagyon nehezen jöttünk ki a pénzből. Mivel a Pénzügyminisztériumban 1126 forintot ajánlottak, inkább a munkát választottam, s ez klubcserével járt. Mint mondtam, a Haladásban kezdtem, bajnokok voltunk 1952-ben. 1954-től aztán a Pénzügyminisztérium Sportkör színeiben — bár az elnevezése többször változott, volt Petőfi, Bástya, Bp. Petőfi — nyertem bajnokságokat röplabdázásban. A Bp. Városi Tanács SE játékosaként pedig kosárlabdában”
Súlyos betegség miatt vonult vissza
mezőnyjátékos cím elnyerése abban a korban, amikor mindent kosárérintéssel kellett menteni; szép időszak volt ez. Amikor bemutatkozott a válogatottban, olyanokkal szerepelt együtt, mint Káposztás Ilona, Szalay Margit (vagyis Medike, a későbbi Gálosné), Somogyi Eszter (Mossné), Pető Juci, Bertóti Éva, Juhász Pálné és Beretzk „Baba”, aki később Korenné néven sokszoros kosárlabda-válogatott is volt. Aztán jött a váratlan búcsú. „A tatai edzőtáborban futás közben le kellett állnom, nem kaptam levegőt. Azt hitték, szívizomgyulladásom van, s elküldték Sopronba. Ott még rosszabbul voltam. Végül Kennedy professzor állapította meg, hogy struma, vashiánnyal párosulva… 1962-ig kaptam injekciókat, de akkor meg kellett műttetemi magam. Aztán trombózis keletkezett a lábamban, fekélyekkel, s az orvosok idehaza azt mondták: ez egy állapot, el kell viselni. Hosszú csönd után 1970-ben Horváth Zoli újra beszervezett, Pető Jucival, Dencsinével felhoztuk a Közgázt az NB I-be. Hetvenötben abbahagytam, s egy évre rá tizenegy hetet töltöttem kórházban a lábammal. A férjemet Angliába küldték dolgozni, vele mentem. Ott műtötték meg, s azóta teljesen rendben vagyok. Olyannyira, hogy a Külker SC csapatában Budapest I. osztályban a mai napig kosarazom. Ez heti egy edzéssel jár, de a rendszeres testmozgást biztosítja.”
Nyolcvanötödik évében hunyt el
Hegedűs Tiborné Borbély Vera 2019 decemberében hunyt el.